A jegyes szava:
I. Ha angyali tisztaság és Keresztelő Szent János szentsége jellemezne, akkor sem volnál méltó arra, hogy ezt a szentséget magadhoz vedd, és vele bánj.
Mert nem emberi érdem szolgálta azt meg, hogy Krisztus testét ember készíti és szolgáltatja ki, s hogy ember az angyalok kenyerét veszi eledelül.
Nagy titok és nagy méltóság a papság, nekik megadatott az, ami az angyaloknak nem.
Mert csak az Egyházban szabályszerűen fölszentelt papoknak van hatalmuk arra, hogy misét mondjanak és a kenyeret Krisztus testévé változtassák.
A pap ugyanis Isten szolgája, aki Isten szavát Isten parancsára és rendeléséből mondja ki.
Isten akkor a voltaképpeni cselekvő, az események láthatatlan mozgatója, neki pedig minden lehetséges, amit csak akar, neki minden parancsa teljesül.
Jobban kell hát hinned a mindenható Istennek ezzel a csodálatos szentséggel kapcsolatban, mint saját tapasztalatodnak vagy bármi látható jelnek.
Azért félelemmel és megilletődve fogj ehhez a dologhoz.
II. Ügyelj magadra, és gondold meg, kinek a szolgálatát ruházta rád a püspök kézföltétele.
Íme, pap lettél, a szentmiseáldozat bemutatására nyertél fölszentelést.
Légy hát rajta, hogy hűségesen és áhítatosan mutasd be Istennek az áldozatot, amikor itt az ideje s te magad feddhetetlen légy.
Nem valami könnyebb életformát választottál, amikor pappá lettél, hanem keményebb fegyelem kötelékével kötözted meg magadat, és az életszentségnek nagyobb tökéletességére szerződtél.
Úgy illik, hogy a pap mindenféle erénnyel ékeskedjék, és másoknak példát adjon az erényes életre.
Az ő társasága nem az utca népe, járás-kelése nem az emberek mindennapos útja, inkább az angyalokkal kell jóban lennie, és a földön a tökéletes életű emberekkel.
A szent ruhákba öltözött pap Krisztus helyettese a földön, hogy magáért és az egész népéért esdekelve és alázatosan kérlelje Istent.
Mellén és hátán az Úr keresztjének jelét viseli: hogy folyton emlékezzék Krisztus szenvedésére.
Mellén keresztet visel a miseruhán, hogy Krisztus nyomát szorgalmasan kutassa és buzgón igyekezzék azt követni.
Hátán kereszttel van megjelölve, hogy Istenért jó szívvel viselje azokat a zaklatásokat, amelyekkel mások meggyötrik.
Mellén keresztet visel, hogy saját bűneit megbánja.
Hátán, hogy amit mások elkövettek, azt is sirassa igaz részvéttel, és el ne feledje, hogy közbül állíttatott Isten és a bűnös ember közé, bele ne fáradjon az imádságba, a szent áldozatok megújulásába, míg ki nem esdi a kegyelmet és Isten irgalmát.
Amikor a pap misét mond, Istent tiszteli, az angyaloknak szerez örvendezést, az Egyháznak épülést, az élőknek segítséget, a holtaknak nyugalmat, magát meg minden javaknak részesévé teszi.