A táncmulatság magában véve közönyös dolog, de manapság oly sok rossz körülménnyel jár, hogy nagy veszedelemmel fenyegeti a lelket. Az éjszakai sötétségben foly le és ennek örve alatt sok veszedelmes dolog történhetik. Továbbá az éjszakai virrasztás a következő napnak rovására van és az isteni tisztelettől is elvonja a résztvevőket. Szóval esztelenül cselekszünk, ha a nappalt éjjellé, az éjjelt nappallá változtatjuk s az áhítatot hitvány mulatság kedvéért elhanyagoljuk. A táncmulatságokon a hiúság s a versengés szerepel; a hiúság pedig táplál minden rossz hajlandóságot és kárhozatos viszonyt, ami ilyen összejöveteleknek rendes következménye.
A táncmulatságokról tehát azt mondom Filótea, amit az orvosok a gombákról: a legjobbak sem érnek semmit. Ha gombát akarsz enni, vigyázz, hogy azt jól elkészítsék s akkor is csak keveset egyél belőle, mert a benne rejlő méreg megárthat. Ha tehát a táncmulatságot nem kerülheted el, olykép vegyél benne részt, hogy az sem a szándék, sem a szerénység, sem az illendőség szempontjából ne essék kifogás alá; lehetőleg keveset táncolj, nehogy szíved az efféle mulatság után vágyakozzék.
A gomba laza, hézagos szerkezetű és Plinius szerint a környezetében levő összes párákat magába veszi, még a kígyók mérgét is, melyek közelében vannak. Éppígy gyűjtik össze ez éjjeli összejövetelek a városnak minden bűnét és gonoszságát, a féltékenykedést, az esztelen tréfákat, a pörlekedéseket s az oktalan szerelmi viszonyokat. S mivel az ott uralkodó pompa, zaj és szabadosság a képzeletet föltüzelik, az érzékeket izgatják s a szívet az örömmámor számára megnyitják: a szívek készséggel fogadják magukba a sikamlós szónak, a hízelgő beszédnek, a csábító tekintetnek a mérgét.
Ó Filótea, e nevetséges mulatozások rendszerint igen veszélyesek; elűzik az áhítat szellemét, meggyengítik az akaratot, csökkentik a szeretet hevét s a lélekben ezernyi rossz hajlandóságot keltenek; éppen azért, még ha a szükség hozza is magával, csak igen óvatosan szabad bennük résztvennünk.
Azt mondják, ha gombát ettünk, jó bort igyunk utána s én azt mondom: hogy az efféle összejövetelek után behatóan és igen buzgón elmélkedjünk, hogy eltüntessük azon veszedelmes nyomokat, melyeket a hiú szórakozás lelkünkben hagy. Ezen elmélkedés a következő tárgyak körül foroghat.
1. Míg te táncmulatságon voltál, számos lélek gyötrődött a pokol tüzében azon bűnök miatt, melyeket a tánc alatt követett el, vagy amelyek a táncnak voltak következményei.
2. Sok szerzetes és számos jámbor egyén ugyanazon órában Istennel foglalkozott, imádsággal vagy elmélkedéssel dicsérvén Őt. Ó mennyivel hasznosabban telt el az ő idejük, mint a tied.
3. Azalatt, hogy táncoltál, sokan nagy lelki aggodalmak között múltak ki a világból, ezernyi ezeren kínlódtak saját otthonukban vagy a kórházakban, súlyos bajokban. Ó, a legparányibb nyugodalmuk sem volt s te nem éreztél részvétet irántuk. vajon nem kínlódol-e majd egykoron te is, mialatt mások táncolnak?
4. Urunk, a Boldogságos Szűz, az angyalok s a szentek tanúi voltak, miként vigadtál a táncmulatságon. Ah mennyire nem tetszettél nekik, midőn látták, hogy szíved e selejtes, hiú mulatságba merül!
5. Amíg ott voltál, közelebb ért hozzád a halál órája. Fontold meg, hogy ez az óra arra az átmenetre hív téged, mely a mulandóságból az örökkévalóságba s pedig az örökkévaló örömökbe vagy gyötrelmekbe vezet!
Ilyen elmélkedésekkel foglalkozzál; de Isten még egyéb gondolatokat is támaszt majd benned, ha szívedben lészen az ő szent félelme.