„Ezuztán Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk: »Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki mennyegzőt készített fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a mennyegzőre, de azok nem akartak eljönni. Ekkor más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: ‘Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hízlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a mennyegzőre.’ De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, másik az üzlete után, a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték.
Haragra gerjedt ekkor a király, s elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztította, a városukat pedig felégette. Azután azt mondta a szolgáinak: ‘A mennyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki a bekötő utakra, s akit csak találtok, hívjátok a mennyegzőre.’ A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a mennyegzős ház megtelt vendégekkel.
Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, észrevett ott egy embert, aki nem volt mennyegzős ruhába öltözve. Azt mondta neki: ‘Barátom, hogyan jöttél be ide mennyegzős ruha nélkül?’ Az nem szólt semmit. Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: ‘Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!’ Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.«
Mt 22, 1-14
Lásd még:
Lk 14, 15-24