„A népnek pedig ezt a példabeszédet kezdte mondani: »Egy ember szőlőt ültetett. Kiadta bérbe a szőlőműveseknek, azután elutazott hosszabb időre. Amikor eljött az ideje, elküldött egy szolgát a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből adják oda neki a ráeső részt. De a szőlőmunkások megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor egy másik szolgát küldött; azok azonban azt is megverté, gyalázattal illették, és üres kézzel elkergették. Erre egy harmadikat is küldött; de azok azt is megsebesítették és kidobták .Akkor a szőlő ura így szólt: ‘ Mit tegyek? Elküldöm az én kedves fiamat; őt talán megbecsülik.’ A szőlőművesek azonban, amikor meglátták őt, így tanakodtak maguk között: ‘Ez az örökös; öljük meg, és miénk lesz az örökség!’ Aztán kidobták őt a szőlőből és megölték. Mit tesz velük ezután a szőlő ura? Odamegy és elpusztítja azokat a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.«
Amikor meghallották ezt, így szóltak: »Távol legyen tőlünk!« Ő azonban végignézett rajtuk és megkérdezte: »Mit jelent hát az, ami írva van: ‘A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett’?
Mindaz, aki erre a kőre ráesik, összezúzódik, akire pedig ez ráesik, szétmorzsolja azt.« Abban az órában a főpapok és az írástudók kezet akartak emelni rá, de féltek a néptől; megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet.”
Lk 20, 9-19
Lásd még:
Mt 21, 33-46
Mk 12, 1-12