I. Fiam, úgy van rendjén, hogy engem tarts legfőbb és legvégső célodnak, ha valóban boldog akarsz lenni.
Ez az elszánás megtisztítja indulataidat, amelyek oly gyakran fordulnak magad s a teremtmények felé.
Mert ha valamiben magadat keresed, azon nyomban elfogyatkozol és kitikkadsz.
Mindent értem cselekedj tehát, mert én vagyok az, aki mindeneket adtam.
Úgy szemlélj azért mindent, mint a legfőbb jótól származót, és mindent énrám vonatkoztass, mint végső kútforrásra.
II. A kicsiny és a nagy a szegény meg a gazdag belőlem merít élő vizet, mint élő kútforrásból, s aki önként és örömest szolgál nekem, abban kegyelmet kegyelemre halmozok.
Aki pedig nélkülem akar dicsekedni, vagy valami maga szerezte jóban próbálja örömét lelni, az nem ver gyökeret az igazi örömben, szíve nem tágul ki, hanem sokszoros akadályba botlik és kutyaszorítóba kerül.
Semmi jót sem szabad hát magadnak tulajdonítanod, sem senki emberfiát magától jónak tartanod, hanem mindent Istennek tulajdoníts, aki nélkül semmije sincs az embernek.
Én adtam mindent, és mindent vissza akarok kapni, szöges pontossággal megkívánom, hogy mindent nekem köszönjenek meg.
Ez az igazság, amely elkergeti a hiú emberi dicsekvést.
Ha betért hozzád a mennyei kegyelem és az igazi szeretet, nem lesz helye benned semmi irigységnek, sem szívbeli fukarságnak, s az önszeretet sem foglalhat le többé.
Mert mindent legyőz az istenszeretet, és az emberi léleknek minden erejét elmélyíti, megsokszorozza.
Ha helyesen gondolkodol, csak bennem leled majd örömed, csak bennem reménykedel, mert senki sem jó, csak egyedül az Isten, őt kell minden fölött dicsérni és áldani.