I. Fiam, Úgy van rendjén, hogy ha mindent megkapsz, mindenedet odaadd érte, és semmit magadból magadnak meg ne tarts.
Tudván tudnod kell, hogy az önszeretet többet árt neked, mint bármi a világon.
Aszerint, hogy milyen szeretet vagy vonzalom él benned, tapad hozzád többé vagy kevésbé ez vagy az.
Ha szereteted tiszta, őszinte és jól rendezett, nem leszel a körülötted levő dolgok rabja.
Ne kívánd, amit nem szabad birtokolnod.
Ne vedd birtokba, ami akadályt jelenthet számodra, vagy belső szabadságodtól megfoszthat.
Csoda, hogy szíved gyökeréből nem bízod rám magad mindazzal együtt, amire kívánságod irányulhat, vagy amit birtokba vehetsz.
Miért emészt hiábavaló szomorúság, minek nyű annyi fölösleges gond?
Keresd az én kedvemet, és semmiben kárt nem vallasz.
Ha ezt vagy azt keresed, s itt vagy ott akarsz lenni, ahol több haszonra számítasz, vagy kedvedet jobban töltöd, sosem leszel csöndességben, sosem leszel szabad a nyugtalankodástól, mert mindenben van valami fogyatkozás, és mindenütt akad, akivel nem tudsz összeférni.
Nem az van tehát hasznodra, amit odakinn elértél vagy gyarapítottál, hanem inkább az, amiről lemondtál, és amit szívedből gyökeresen kitéptél.
Ezt pedig ne csak a pénzre és a gazdagságra vonatkoztasd, hanem a tisztségek keresésére és a hiú dicsőség kergetésére is, mert mindez elmúlik a világgal együtt.
Kevés oltalmadra van a hely, ha a lélek buzgósága hiányzik belőled.
Nem is tart sokáig a kívül keresett békesség, ha igaz alapot nem vet neki szíved állapota.
Azaz ha énbennem nem gyökerezel: változhatol, de meg nem javulhatsz.
Mert amikor alkalom adódik, élsz is vele, s megtalálod újra, sokszorosan, amitől menekültél.
II. Imádság szívünk tisztulásáért s mennyei bölcsességért: Erősíts meg engem, Istenem, a Szentlélek kegyelmével.
Adj erőt, hogy belső emberré alakuljak, és szívem megszabaduljon minden haszontalan igyekezettől és aggodalomtól, hogy ne hányjon-vessen semmi hitvány vagy akár drága dolog után sóhajtó vágyakozás; hanem mindent úgy szemléljek, mint múlandót, s magamat is, mint aki velük együtt elmúlok, mert semmi sem maradandó a nap alatt, minden hívság ott, és a lélek gyötrelmére való.
Ó, milyen bölcs az, aki így gondolkodik.
Adj, Uram, mennyei bölcsességet nekem, hogy téged mindenek fölött keresselek és megtaláljalak, mindennél jobban ismerjelek és szeresselek, és minden másról érdemének megfelelően ítéljek, a te bölcsességed rendje szerint.
Add, hogy okosan elhárítsam a hízelkedőt, türelmesen viseljem, aki ellenkezik velem, mert ez a nagy bölcsesség: szavak szelétől meg nem indíttatni, s fülünket a hízelgő szirén-hangra nem fordítani, így bátorsággal járhatunk megkezdett utunkon.