Isten gondviselő szeme szünet nélkül őrködik az igaz vallás fölött. Az ó törvényben a pátriárkákat s a prófétákat világosította meg, hogy az egy igaz Istennek eszméje s az ebből származó kötelességek tudata el ne homályosodjék egészen. Az új törvényben a fenyegető veszedelmek nagysága szerint szintén támasztott nagy szellemeket, kik a támadásokkal szemben diadalmasan védelmezték meg az igaz vallást s a tévelygőket ismét az üdvösség útjára vezették.
Midőn a pogány zsarnokság nyomása alól fölszabadult a katolikus kereszténység és Krisztus jegyesét ezernyi tévtanítók marcangolták, a negyedik s ötödik században Szent Jeromos, Szent Ágoston, Szent Ambrus, Szent Vazul, Nazianzi Szent Gergely és más nagy és szent férfiak védelmezték meg diadalmasan a katolikus szent vallás igazságait. Midőn a középkor kezdetén a vándorló barbár népek betörései mindent végpusztulással fenyegettek s a keresztény erkölcsök virága szinte eltűnt a földszínéről: a tizenegyedik században hetedik vagy Nagy Szent Gergely pápát rendelte az Úr arra, hogy a fölbomlott társadalmi rendet helyreállítsa s a keresztény erények szeretetét és gyakorlását a szívekbe bele oltsa. Midőn végül a tizenhatodik században a vallásújítók szakítottak a keresztény katolikus egyháznak másfélezer évet átfogó hagyományaival, megtagadván a szentségeket, a szentmisét, a szentek tiszteletét s a római pápának elsőségét az egyházban s tanításuk nyomán a hívőknek százezrei elhagyták az ősöknek a vértanuk vére által megszentelt vallását: Isten keze újólag támasztott nagy és szentlelkű férfiakat, kik szóval és élettel hirdetvén az igazságot, a hitehagyókat atyáik hitéhez visszakalauzolták s az egyház sebeit begyógyították.
Hazánkban Pázmány Péter esztergomi érsek, Svájcban, a vele szomszédos Franciaországban s más határos tartományokban Szalézi Szent Ferenc genfi püspök volt Istennek e nagy célra kiválasztott edénye. Szalézi Szent Ferenc a Sales nevű grófok főúri családjából származott 1567-ben. Pappá 1596-ban, püspökké 1602-ben szenteltetett. Apostoli munkásságának nagy tudása, tündöklő életszentsége, alázatossága, szelídsége s mindenkit átölelő gyengéd szeretete kölcsönzött erőt és varázst. Nemcsak erényeinek fényével, fáradhatatlan ékesszólásával, hanem írott könyvekkel is hirdette az igazságot; százezernyi eltévedt kereszténynek hozzáfért a szívéhez és visszavezette őket Krisztus egyedül üdvözítő egyházába. XIV. Benedek pápa Szalézi Szent Ferenc írott munkáiról azt mondja, hogy „azokban égből származó tudás nyilatkozik meg”; és IX. Pius pápa „az igaz és jámbor tudomány tanítójá”-nak nevezi őt, „ki nemcsak élőszóval, hanem halhatatlan írásaival is a téves tanításokat megcáfolja, a hitet megerősíti, a vétkeket kiirtván az erkölcsöket megjavítja s mindenkinek megmutatja az utat, mely az égbe vezet”.
Szalézi Szent Ferenc írott művei között legnevezetesebb „A jámborság útja”, mely Filótea név alatt ismeretes. Ebben a keresztény jámborságnak s erényes életnek szabályait foglalja össze, bölcs mérséklettel megjelölvén azon arany középutat, melyen a társadalom bármely fokán álló keresztény lélek haladhat. E mű öt könyvre oszlik. Az első könyv a jámborság alapföltételeivel foglalkozik. Tudniillik, hogy igazi jámborságra jussunk el, lelkünket meg kell tisztítanunk a bűntől, a bűnre való hajlandóságtól, s a természetes tökéletlenségektől. A második könyv a jámborságra vezető eszközökről szól; ezek az imádság, az elmélkedés s a szentségekhez való járulás. A harmadik könyv az erényeket tárgyalja erkölcsi és társadalmi vonatkozásukban s különösen bőven foglalkozik a helyes és jóirányú barátság erényével. A negyed könyv a lelki élet veszedelmeiről, a kísértésekről nyújt oktatást s megállapítja a kísértések ellen való küzdelem módját. Az ötödik könyv utasításokat ad, hogy a jámborságban megerősödjünk.
Szent Ferenc tanításait az emberi léleknek ismeretén építi föl. Ismeri a léleknek minden hajlandóságát, gyengeségét, előszeretetét, gyarlóságát; ismeri a bűnös szokásoknak, a bűnös életnek minden gyökerét. S miként a selyemszövő a leggyengédebb kézzel s a legfinomabb szálakból fonja meg a selyemszövetet, éppúgy Szent Ferenc is gyengéd szeretettel és szelíd kézzel alkotja meg a léleknek e titkos és elrejtett húrjaiból azon finom lelki képet, amelyben mindenki önmagára ismer s amelyben ki-ki meglátja lelkének hiányait; meglátja a bűnt, mely lelkünket megrontja s örök kárhozattal fenyegeti; másrészről pedig ki-ki csodálattal szemlélheti az erénynek szép, vonzó és boldogító tulajdonságát, mely a léleknek Istenben és Isten által életet s örök boldogságot ad. A „Filótea” vagyis „A jámborság útja” főleg a világi életben levő keresztény hívők számára készült. Szent Ferenc bebizonyítja hogy a jámborság s az erények gyakorlása nemcsak szükséges mindenkinek, hanem a világi életpályák bármelyikén is lehetséges. Ily szempontból tekintve, ez a könyv nemcsak az Istennek tetsző erkölcsös életnek tanítója, hanem a keresztény illemtudás szabályozója is. Míg egyrészről ugyanis megállapítja a föltételeket, melyek alatt a szokásos világi szórakozások megengedhetők: másrészről megszabja azon korlátokat, melyeket viselkedésben, beszédben, ruházatban az erényre törekvő keresztény embernek követnie kell.
A „Filótea”, mint a keresztény erénynek legtisztább forrása, örök értékkel bír. Legelső megjelenése után pár évre a világ összes nyelveire lefordították s azóta is számtalan kiadásban forog a hívők kezén mint olyan közkincs, mely mindenkor s mindenütt üdítő táplálékot nyújt a léleknek. Áradjon e legújabb magyar fordításból is minél több olvasónak szívébe Istennek üdvözítő szeretete, hogy a jót megismervén, azt kövessük és a földön Istennek élvén, az örök hazába eljussunk.
Zirc. 1906.
Platz Bonifác dr.