Valamennyi izraelita kivándorolt Egyiptomból, de sokan ott feledték szívüket amiért is a pusztában Egyiptom hagymás és húsos fazekai után vágyódtak vissza. Így jár sok bűnbánó, aki a bűn állapotát elhagyja ugyan, de nem mond le a hajlandóságról, mely a bűnhöz vonzza őt. Világosabban fejezem ki magam. Sokan fölteszik magukban, hogy többé nem vétkeznek, de nehezükre esik lemondani arról, ami a bűnben kellemetes. Szívük elfordul a bűntől s megválik attól, de mindig bizonyos visszaesés környékezi őket, mely szívüket a bűn felé vonzza. Úgy járnak, mint Lot felesége, aki arcával Szodoma felé fordult. A bűntől csakis úgy tartózkodnak, mint a beteg az uborkától; tudvalevőleg a beteg ezt nem eszi, mert fél a haláltól, mellyel az orvos megfenyegette; de e megtartóztatás terhére van, bosszúsan szól róla s határozatlan, hogy mit tegyen; legalább a szagát akarja többször élvezni, s boldognak mondja azokat, kiknek abból szabad enniök. Éppen ilyenek a gyenge és határozatlan bűnbánók, ideig-óráig tartózkodnak a bűntől, de nem szívesen; készséggel vétkeznének ők, ha tudnák, hogy nem kárhoznak el; a bűnről bizonyos megkívánással beszélnek, mely ennek csalékony élvezete felé vonja őket s egyre azt szeretnék hinni, hogy másokat a bűn kielégít. Egy valaki a gyónásban lemond bosszúálló szándékáról, de aztán nemsokára bizalmas baráti körben megragadja az alkalmat, hogy ellenségeskedéseiről beszéljen, azt mondja, ha nem félne Istentől, ezt s amazt tette volna; hogy Istennek azon törvénye, mely az ellenség szeretetét parancsolja, igen nehéz; s nagyon szeretné, ha Isten a bosszúállást megengedte volna. Ó, mennyire uralkodik ezen ember szívén a bűnre való hajlandóság, bár a bűn már nem terheli; s mennyire hasonlít ez azon izraelitákhoz, kikről fönnebb szóltam. Ugyanez áll azokról, kik bűnös viszonyukat felbontották ugyan, de az üres vonzalom, a tisztelet s a barátság élénk nyilvánítása az illető személyek iránt még mindig örömet okoz nekik. Ó, mily nagy veszélyben forog az ilyen megtérők üdvössége! Filótea, mivel te őszintén törekszel a jámborságra, nemcsak a bűnt kell elhagynod, hanem lelkedet meg kell tisztítanod mindazon hajlamoktól is, melyek a bűnre vezettek s a bűnből származtak. Azonkívül ugyanis, hogy a visszaesés veszélyébe dönthetnek, lelkedet gyengítik, szívedre nyomasztólag hatnak; s ez két oly körülmény, mely, miként már mondottam, a jámborsággal összeférhetetlen. Azok a lelkek, melyek a bűntől megváltak ugyan, de Isten szolgálatában még lanyhák s nehézkesek, nekem olybá tűnnek föl, mint a vérszegény egyének. Tulajdonképpen nem betegek ugyan, de színük, mozdulataik s minden cselekedetük beteges. Esznek étvágy nélkül, nevetnek kedv nélkül, alusznak megpihenés nélkül járásuk inkább vonszolódás, mint rendes menés. Ugyanez áll a fönnebb vázolt lelkekről; jó cselekedeteiket, melyek különben mind számra, mind értékre nézve igen jelentéktelenek, annyi unalommal s annyi kedvetlenséggel végzik, hogy kárba vész minden fényük és kellemük, melyet a buzgalom szokott a jámbor cselekedetekre árasztani.