E célból élénken és erőteljesen el kell képzelnünk mindazt a rosszat, melyet a bűn okoz, hogy szívünk ez által megtörődjék s nagy és mély bánatra keljen. Ha még oly gyenge is a bánat, mihelyt igazi, elégséges arra, hogy lelkünket megtisztítsa a bűntől, különösen, ha a szentségek ereje istápolja. De ha a bánat heves és igen mély, akkor a szívét még a rossz hajlandóságoktól is megtisztítja, melyek a bűnből erednek. Nézd csak a következő példát: ha valakit nem gyűlölünk nagyon, jelenléte csak bosszúságot okoz nekünk s arra törekszünk, hogy vele ne találkozzunk; de ha gyűlöletünk igen nagy és halálos, ellenszenvünk nem elégszik meg azzal, hogy kerüljük, akit gyűlölünk, hanem utálatunk hozzátartozóira, rokonaira barátaira is kiterjed, úgyhogy az ezekkel való érintkezést sem bírjuk elviselni; még képe is sérti szívünket s egyáltalán minden, ami őt illeti, ellenszenves nekünk. Így jár a bűnös is, aki csak felületesen gyűlöli a bűnt és csak gyenge, bár igaz bánata van, mellyel különben őszintén megfogadja, hogy többé nem vétkezik. Ellenben ha élénken s mély fájdalommal gyűlöli a bűnt, akkor nem csak a bűntől fordul el teljesen, hanem a rossz hajlandóságoktól is és mindattól, ami ahhoz ürügyet és alkalmat szolgáltathat. Arra kell tehát törekedned, ó Filótea, hogy a fájdalom, melyet bűneid felett érzesz, lehető erős és általános legyen s a bűnnek még legkisebb körülményeire is kiterjedjen. Mária Magdolna megtérésének első pillanatától kezdve bűnös örömeitől annyira elfordult, hogy azokra többé nem is gondolt, és Dávid kijelentette, hogy nemcsak a bűnt, hanem a bűnnek minden útját, ösvényét is gyűlöli. És ebben áll a lélek megújulása, melyet ugyanez a szent látnok a sas megifjodásához hasonlít.
Hogy azonban a bűnnek gonoszságáról ilyen élénken meggyőződjél és igaz bánat ébredjen szívedben, szükséges, hogy az alább következő elmélkedéseket jól végezd. Ezek Isten kegyelmével szívedből minden bűnt gyökerestől ki fognak irtani. Ezen célra legjobb belátásom szerint szerkesztettem azokat. Vedd őket sorba, ahogyan következnek s pedig napjában csak egyet. Azt tanácslom, hogy lehetőleg reggel végezd az elmélkedést, mert a lelki gyakorlatokra ez az idő a legalkalmasabb s aztán napközben ismételve foglalkozzál vele. Ha pedig az elmélkedésben nem vagy még járatos, olvasd el azt, amit e könyv második részében erről írtam (2-9. fejezetek).