Előkészület.
1. Helyezkedjél Isten színe elé
2. Kérd megvilágosító kegyelmét.
Megfontolás.
1. Fontold meg, hány ezer év tellett el anélkül, hogy te a világon vagy egyáltalán lettél volna. Hol voltál én lelkem, azon időben? A világ már századok során át létezett s te még nem voltál semmi.
2. Fontold meg, hogy téged Isten e semmiből hozott létre, hogy azzá tegyen, ami vagy; és tiszta szeretetből cselekedte ezt, mert Ő nem szorult reád.
3. Fontold meg, mily magasztos az amivé Isten téged tett: mert a látható világ legtökéletesebb lénye vagy s arra hivatott, hogy örökké élj s az isteni Fölséggel egyesülj.
Jámbor érzelmek és föltevések.
1. Alázkodjál meg mélyen Isten előtt s mondd a királyi Zsoltárossal: Tudd meg, én lelkem, hogy az Úr a te Istened; Ő alkotott téged s nem te magadat. Ó Istenem, én kezeidnek alkotása vagyok! Ó én Uram! egész lényem Előtted valóban semmi; s ki vagyok én, hogy engem teremteni kegyeskedtél? Ó lelkem, te a semminek örvényében rejtőztél s most is ott volnál, ha Isten onnan elő nem hívott volna!
2. Adj hálát Istennek. Ó én Teremtőm, kinek jósága végtelenségeddel egyenlő, mennyi hálával tartozom Neked, hogy irgalmad azzá teremtett engem, ami vagyok. Mit tehetek én, hogy szent nevedet méltán magasztaljam s mivel viszonozzam én végtelen jóságodat?
3. A szégyen érzete. Íme én Teremtőm, a helyett, hogy szeretet és engedelmesség által Veled egyesültem volna, szenvedélyeim szívemet Ellened föllázították s Tőled elszakították és szívem a bűnhöz és igazságtalansághoz szegődött. Jóságodra oly kevéssé figyeltem s azt oly kevéssé szerettem, mintha nem is Te lennél az én Teremtőm!
Tekints a jó föltételekre, melyeket a Te malasztod kelt bennem. Lemondok azon hiú önszeretetről, mely szívemet annyi idő óta csak önmagammal, az én semmiségemmel foglalkoztatá. Ugyan miben kevélykedel te, ki por és hamu, sőt inkább igazán semmi vagy! Igen, megalázkodom; s ezen okból ezt és ezt akarom tenni; ezt és ezt akarom elviselni. Megváltoztatom egész életemet; ezután azon hajlandóságomat követem, mely Teremtőmhöz vonz engem s melyet Ő oltott belém. Isten teremtményének méltóságát akarom magamban tisztelni és egyesegyedül ilyenül akarom magam tekinteni. Egész lényem, mely az Ő adománya, minden lehető módon Neki engedelmeskedjék, amiben lelkiatyám vezetésére bízom magam egészen.
Elhatározás.
1. Adj hálát Istennek. Dicsérje lelkem az Urat s minden ami bennem van, magasztalja az Ő nevét s adjon hálát azon jóságáért s kegyelméért, hogy engem teremtett.
2. Ajánld magad Istennek. Ó édes Istenem, egész valómat, mely a Te adományod s egész szívemet Neked ajánlom föl s Neked szentelem.
3. Könyörögj alázattal. Ó én Istenem, Hozzád kiáltok, erősíts meg Szentlelkeddel föltételeimben és szándékaimban. Szentséges Szűz Mária, ajánld azokat irgalmas szent Fiadnak, valamint mindazokat, akikért imádkozni tartozom.
Miatyánk. Üdvözlégy.
Az elmélkedés bevégeztével szedd össze annak gyümölcsét; azalatt azon igazságot értem, mely legmélyebben vésődött elmédbe s legjobban hatott szívedre. Napközben foglalkozzál vele többször, hogy jószándékaidban megerősödjél. Ezt én szellemi virágcsokornak szoktam nevezni s e gyakorlatot összehasonlítom azoknak szokásával, kik reggelenkint virágcsokrot visznek magukkal s napközben azt többször megszagolják, hogy annak kellemes illatán örömük legyen és rajta felüdüljenek.
Mindezt a következő elmélkedésekre nézve is tartsd szabályul.