Előkészület
1. Helyezkedjél Isten színe elé.
2. Kérd megvilágosító kegyelmét.
Megfontolás.
1. Nem önzésből teremtett Isten bennünket, hisz mi Őneki semmi hasznára sem vagyunk; hanem mert üdvösségünket óhajtotta, azért akart bennünket dicsőségének részeseivé tenni. Ezen szándékkal adta neked, ó Filótea, mindazt, amit magadénak mondasz. Értelmet adott, hogy megismerd s imádd Őt, emlékezőtehetséget, hogy reá gondolj; akaratot hogy Őt szeresd; képzelőtehetséget, hogy jótéteményeit szemeid elé idézd, szemeket adott, hogy megcsodáld műveit; nyelvet adott, hogy Őt magasztald s így tovább a többi képességeket.
2. Mivel tehát Isten ily szándékkal teremtett téged, kétségtelenül kötelességed megutálni mindazon cselekedeteket, melyek e rendeltetéssel ellenkeznek s mint haszontalanokat magadtól elutasítani mindazokat, melyek e rendeltetésre nem vonatkoznak.
3. Fontold meg, mily szerencsétlen a világ, mely erre nem is gondol; azok az emberek t.i., akik csak azért élnek, mintha nem is volna egyéb hivatásuk, minthogy házakat építsenek, pompás kerteket ültessenek, gazdagságot gyűjtsenek és haszontalan élvezetekkel töltsék idejüket.
Jámbor érzelmek és föltevések
1. Szégyeld magad, látván, mily nyomorult vagy s mennyire megfeledkezél ezen igazságokról. Hát mivel foglalkozott az én lelkem, ó Istenem, midőn nem gondoltam Reád? Mire gondoltam, midőn Rólad megfeledkeztem? Mit szerettem, midőn Téged nem szerettelek? Ó! az igazság helyett hiúsággal táplálkoztam! Mint rabszolga szolgáltam a világnak; pedig őneki kellett volna szolgálatomra lennie, hogy Téged megismerjelek és magasztaljak.
2. Megutálom egész életemet. Lemondok rólatok s elfordulok tőletek, hamis alapelvek, hiú gondolatok, haszontalan álmodozások és rút visszaemlékezések. Elutasítom magamtól a hűtlen s bűnös barátságot, a világhoz való hiú ragaszkodást, a kárbaveszett emberi szolgálatot, a nyomorult hízelgést, a hamis nagylelkűséget, melyek hálátlanná tettek Isten iránt, midőn nem neki, hanem másoknak akartam szolgálni. Egész szívemből elátkozlak benneteket!
3. Fordulj Istenhez. Te Megváltó Istenem, Te légy ezentúl gondolataimnak egyetlen tárgya; sohasem foglalkozom többé oly dologgal, amely Neked nem tetszik; emlékezőtehetségem, ameddig élek, csak a Te nagyságodra s irántam való kegyes jóságodra gondoljon. Te légy lelkemnek öröme s Te édesítsd meg érzelmeimet. Igen, így legyen. Ez s az az élvezet, amelynek odaadtam magam: ez s az a hiú foglalkozás, mely minden időmet igénybe vette; ama hajlandóságok, melyek szívemet bilincsbe verték: mindettől utálattal fordulok el s hogy ezen szándékom megmaradjon, ezen s ezen eszközöket alkalmazom.
Elhatározás.
1. Adj hálát Istennek. Hálát adok Neked, Istenem, hogy nekem ily magasztos és kegyelemteljes rendeltetést juttattál; arra rendeltél engem, hogy ezen a világon szeresselek, a másikon pedig véghetetlen dicsőségedet élvezzem. Miként teszem magam arra méltóvá? És mikor magasztallak majd Téged úgy ahogyan az kötelességem?
2. Ajánld magad Istennek. Magamat, mindezen érzelmeimet és jószándékaimat szívemmel s lelkemmel együtt Neked ajánlom, én szerelmes Istenem!
3. Könyörögj alázattal. Hozzád kiáltok, édes Istenem, fogadd kegyesen e kívánságaimat s fogadásimat, hogy teljesüljenek, a Te szent Fiadnak érdemei által, ki a keresztfán szentséges vérét érettem ontotta.
Miatyánk. Üdvözlégy.