Előkészület.
1. Helyezkedjél Isten színe elé.
2. Kérd megvilágosító kegyelmét.
Megfontolás.
1. Fontold meg testi előnyeidet, melyeket Istentől nyertél: tested ép egészséges; mindened megvan, ami a megélésre szükséges; állásod sok kellemességgel jár; alárendeltjeid mindenben segédkeznek neked; barátaid társasága kedves és élvezetes. Aztán vonj párhuzamot magad s mások között, kik nálad talán jobbak s mégis mindez előnyöknek híjával vannak. Mert mennyi az alaktalan vagy csonka testű, nevetséges termetű s rossz egészségű ember! Hányra nehezedik szégyen, gyalázat, hosszú betegség, terhes szegénység, kiket azonfelül még a barátok s rokonok is elhagytak. Isten rendelkezett ezekkel így, veled pedig amúgy.
2. Fontold meg a lélek előnyeit. Fontold meg, mennyi a gyenge elméjű, az őrült, a dühöngő, az esztelen ember, kik durvaságban s legnagyobb tudatlanságban nőttek fel. S vajon te miért nem kerültél ezek közé? Nem őrködött-e Isten feletted különösen, hogy szerencsés természeti képességeid s jó nevelésed legyen.
3. De sokkal inkább fontold meg, ó Filótea, a természetfeletti kegyelmeket. Íme az egyház kebelében születtél; ifjúságodtól fogva teljesen ismered Istent: a szentségekben oly gyakran s oly üdvösségesen részesültél. Mennyi malasztot, belső megvilágítást nyertél? Lelkiismereted hányszor szólalt föl rendetlen életed ellen? Hányszor bocsátotta meg Isten bűneidet s őrködött fölötted, hogy kiragadjon a veszélyekből, melyekben lelked örökre elveszhetett volna. Az a sok
év, melyet Isten jóvoltából már eltöltöttél, nem juttatott neked arra elegendő időt, hogy lelked üdvét munkáljad? Fontold meg e kegyelmeket egyenkint és lásd be, mily kegyes, mily irgalmas volt hozzád Isten.
Jámbor érzelmek és föltevések.
1. Csodáld meg Isten jóságát. Ó mily jó volt hozzám Isten! Ó mily jó Ő most is! Ó, Uram,
mily gazdag a Te irgalmad s mily nagy a Te jóságod! Ó én lelkem, örvendezve hirdesd, mennyi kegyelemben részesített téged!
2. Bánd meg hálátlanságodat. De Uram, ki vagyok én, hogy rólam ennyire gondoskodtál? Ó mily nagy az én méltatlanságom! Lábbal tapostam malasztaidat, visszaélvén azokkal! Jóságodat megsértettem azon megvetés által, melyet irántad tanúsítottam. Kegyelmed sokaságának szinte mérhetetlen hálátlanságot szegeztem szembe.
3. Buzdulj föl hálaadásra. Ó lelkem, e nagy Jótevőd iránt ne légy többé hűtelen hálátlan s engedetlen! Hogy is ne engedelmeskednék ezután lelkem Istenemnek ki annyi kegyelmet pazarolt reám s annyi csodát tett érettem? Ó Filótea, kezdd meg némely élvezeteknek testedtől való megvonását, hogy megszokja az Úr szolgálatának igáját; aztán végezz többféle lelkigyakorlatot, hogy mindjobban megismerd Uradat Istenedet. És használd végül a kegyelmi szereket; melyeket Isten egyháza által nyújt
neked. – Igen, ezt meg is teszem; az imádságban s az elmélkedésben gyakorlom magam; sokszor járulok a szentségekhez; meghallgatom Isten igéjét és sugallatainak követése által engedelmeskedem neki.
Befejezés.
1. Adj hálát Istennek hogy kegyelmeit s kötelességeidet ily tisztán megismertette veled.
2. Ajánld föl Neki szívedet jószándékaiddal egyetemben.
3. Kérd, hogy ezekben megerősítsen s hű kitartást adjon; kérd ezt az Úr Jézus keserves halálának érdemeiért; könyörögj a Boldogságos Szent Szűz s a szentek közbenjárásáért.
Miatyánk. Üdvözlégy.