Előkészület.
1. Helyezkedjél Isten színe elé.
2. Kérd megvilágosító kegyelmét.
3. Képzeld el, hogy halálos ágyon fekszel, súlyos betegen s nincs reményed a
meggyógyuláshoz.
Megfontolás.
1. Lelkem, fontold meg, mily bizonytalan a halál napja; egyszer majd csak elköltözöl e
halandó testből. Mikor üt majd ez az óra? Aztán nyáron vagy télen, vagy más évszakban; a mezőn vagy a városban, éjjel avagy nappal? Hirtelenül vagy hozzá készülve halsz meg? Betegség útján vagy erőszakos módon? Lesz-e időd, hogy papot hivass és meggyónj? Mindez bizonytalan és csak azt tudjuk, hogy biztosan meghalunk s mindenesetre korábban, hogysem azt hisszük.
2. Vedd jól szívedre, hogy akkor ez a világ reád nézve megszűnik. Igen, számodra akkor ez a világ többé nem lészen s látni fogod, hogyan megy szemed előtt tönkre. Az élvezetek ugyanis, a gazdagság, a sok tisztelet, a hamis barátság árnyképnek tűnnek majd föl előtted, melyek szemed láttára foszlanak el. Ah, sóhajtozva fogod majd beismerni, hogy ily gyermekjátékokért, ily csalékony képekért bántottam meg Istenemet s úgyszólva mindent odaadtam semmiért! Ellenben az áhítat, a bűnbánat a jócselekedetek nagynak, kedvesnek, szeretetreméltónak tetszenek majd akkor s így fogsz fölkiáltani: Ó miért nem jártam én ezen a boldog úton! – Akkor bűneid melyeket csak homokszemeknek tartottál hegyekké nőnek majd szemeid előtt; s amit nagyon nagy jócselekedetnek tartottál igen csekélynek fog tetszeni.
3. Fontold meg, mily szomorú lesz az a búcsúszó, mellyel lelked e világtól, a gazdagságtól, a hiúságoktól, barátaidtól, rokonaidtól megválik; de sőt testedtől is, melyet meredten, borzalmas állapotban a pusztulás s a fölbomlás zsákmányaként hagysz vissza!
4. De gondolj még arra is, hogy ezt a nyomorult testet mily sietséggel temetik el s gondold meg, hogy e szomorú szertartás után reád többé alig, vagy éppenséggel nem gondolnak, amiként te sem szoktál más megholtakra gondolni. Azt mondják majd: Isten legyen neki irgalmas – s ezzel földi sorsodnak vége lesz. Mily kegyetlen vagy te, ó halál! Te nem kímélsz senkit!
5. Találd el, mely útra tér lelked, miután testedet elhagyta. Ó, mely útra tér? S mely úton megy be az örökkévalóságba? – Ugyanazon az úton, melyen egész életében járt.
Jámbor érzelmek s föltevések.
1. Fordulj az irgalom Atyjához s vesd karjaiba magad.
Végy, ó Uram, azon rettenetes napon oltalmadba; mindazt a malasztot, melyet nekem
szántál, juttasd utolsó órámnak; csak ez az egy legyen boldog, ha a többi valamennyi terhes és keserű is.
2. Vesd meg a világot. Mivel nem tudom az órát, amelyben téged, bizonytalan világ, majd el kell hagynom, többé sohasem akarok rajtad csüngni. Ó, drága barátaim, engedjétek meg, hogy ezután csak szent és örökkétartó barátsággal szeresselek titeket; mert mi hasznunkra volna oly baráti kötelék, melyet minden esetre föl kell bontanunk? Tehát utolsó órámra készülők, biztonságba teszem lelkiismeretemet, rendezem ügyeimet s gondom lesz reá, hogy kimúlásom boldog legyen.
Befejezés.
Adj hálát Istennek a jó föltételekért, melyeket benned keltett s ajánld fel őket az isteni Felségnek. Szent Fia halálának érdemeiért kérjed Őt, adjon neked boldog kimúlást. Hívjad segítségül a Boldogságos Szüzet s Istennek minden szentjeit.
Miatyánk. Üdvözlégy.