Előkészület.
1. Helyezkedjél Isten színe elé.
2. Kérd megvilágosító kegyelmét.
Megfontolás.
1. Ha eltelt az az idő, melyet az isteni Bölcsesség a világ számára kiszabott, számos csodálatos és rettentő előjel után, melyeknek borzalma az embereket eleven testükben elsorvasztja, tűztenger szakad a földre, egészen elnyeli azt s az emésztő láng elpusztít mindent.
2. Ez általános tűzveszedelem után az angyali harsona szavára minden ember föltámad, hogy ítéletre menjen. Föltámad, de, ó, mely különböző állapotban! Némelyek fénytől s világosságtól sugárzó testtel jelennek meg; mások meg önmaguktól is elborzadnak.
3. Fontold meg, mily fönséggel jelenik majd meg az örök Bíró angyalainak és szenteinek kíséretében; előtte áll majd a szent Kereszt, mely tündöklőbb, mint a nap; s a kegyelem jele lesz a jókra s a bosszúállás jelvénye a gonoszokra nézve.
4. E jelnek láttán és Jézus Krisztus parancsára két csoportra szakad az egész emberiség; egy rész jobbra áll s ezek a választottak; a másik rész balra kerül s ezek az elkárhozottak! És ez elválás örökkétartó, melyet egyesülés nem vált föl soha.
5. Ekkor megnyílnak a lelkiismereteknek titkos könyvei. Elrejtve mi sem marad: világosan látható lesz, ki-ki mit hordott szívében, jót vagy rosszat; hűséget vagy megvetést Isten iránt, bűnt avagy bűnbánatot. Ó Istenem! Mily kétségbeesés lesz az egyik oldalon s mily nagy vigasztalódás a másikon!
6. Hallgasd csak figyelmesen a rettenetes szókat, melyeket a legfőbb Bíró a gonoszokhoz intéz: „Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, mely készíttetett az ördögnek s az ő angyalainak” (Mt 21,41) Fontold meg e szókat, melyeknek súlya lesújt mindenkit. Távozzatok! Íme egy teremtmény, melyet Istene egészen elhagy, melyet magától eltaszít és nem sorolja többé övéi közé. Távozzatok, átkozottak! Ó lelkem, mily rettentő átok ez! Ez az átok általános, mert minden gonosznak szól; visszavonhatatlan, mert minden időre, magára az egész örökkévalóságra is kiterjed. Távozzatok, átkozottak, az örök tűzre! Gondold el, én lelkem, e boldogtalan örökkévalóságot! Mily rettenetes, mily borzasztó vagy te, ó örök kínoknak
örökkévalósága!
7. Fontold meg végül azt a szót, mely a jámborok boldog sorsát dönti el. „Jöjjetek hozzám”, az lesz majd a Bíró szava. Ó, ez az üdvösség édes szava, mellyel az Üdvözítő magához hív, hogy szeretettel karjaiba öleljen. Jöjjetek, atyám áldottai! Ó szeretetteljes és végtelenül értékes áldás, minden áldásnak teljessége! Bírjátok az országot, mely a világ kezdetétől számotokra készíttetett! Ó Istenem! mily nagy kegyelem ez! Mert ennek az országnak nem lészen vége soha!
Jámbor érzelmek és föltevések.
1. Én lelkem, ama rettenetes napnak már csak a gondolata is töltsön el félelemmel. Ó, mi biztosít téged ama napon, mikor a borzalomtól az ég oszlopai is remegnek?
2. Átkozd el bűneidet; mert egyedül csak ezek döntenek kárhozatba akkor. Ó, magad ítéld meg most magad, nehogy azon a napon megítéltessél. Igen, alaposan megvizsgálom lelkiismeretemet, vádolom, elítélem magam, de meg is javulok, nehogy az örök Bíró azon a rettenetes napon elkárhoztasson engem. Éppen ezért meggyónok s lelkiatyám tanácsait megfogadom.
Befejezés.
1. Adj hálát Istennek, ki neked időt és alkalmat nyújtott, hogy igazi bűnbánat által lelked ügyét biztosíthasd.
2. Ajánld föl neki szívedet, hogy az ő kegyelmével a bűnbánatnak méltó gyümölcsei
teremjenek benne.
3. Mindehhez kérd az ő malasztját.
Miatyánk. Üdvözlégy.