Előkészület.
1. Helyezkedjél Isten színe elé.
2. Alázkodjál meg előtte s kérd megvilágosító kegyelmét.
3. Képzeletedben rajzolj magad elé egy várost, melyre sötétség borul, s mely bűzös kén- és szuroklángokkal ég; e város tele van kétségbeesett lakosokkal, kik sem elmenekülni, sem meghalni nem bírnak.
Megfontolás.
1. Miként az imént leírt város szerencsétlen lakosai a borzalom tengerében, éppúgy vannak az elkárhozottak a pokol örvényében. Minden érzékük, testük minden része kimondhatatlan gyötrelmeket szenved; amiként ugyanis minden képességeiket a vétkezésre fordították, éppúgy szenvedik mindazon kínokat, melyekre a bűn rászolgált. Szemeik a bűnös tekintet miatt az ördögnek borzasztóan rút alakját s az egész pokolnak képét fogják látni. Egyebet sem lehet majd hallani mint sírást, jajveszékelést, kétségbeesést, káromlást, ördögi beszédeket, melyek mindmegannyi gyötrő büntetései a hallás által elkövetett vétkeknek, s ugyanez áll a többi érzékről is.
2. E gyötrelmeken kívül még egy sokkal nagyobb is lesz, t.i. a mennyei dicsőség elvesztése, melyet az elkárhozottak sohasem fognak meglátni. Örömteljes volt Absolon élete Jeruzsálemben, mégis ama fájdalom, hogy atyját két évig nem volt szabad látnia, sokkal súlyosabb volt reá nézve mint száműzetésének minden egyéb keservei. Ó én Istenem, mily kínos, mily gyötrelmes lesz látásodtól, szeretetedtől örökre megfosztva lenni!
3. Fontold meg különösen, hogy e gyötrelmek örökké tartanak, ami már egymagában is elviselhetetlenné teszi a poklot. Ó! ha már a csekély láznak a heve is hosszúvá s nehézzé tesz egy rövid éjszakát: milyen lesz akkor a pokolnak rettenetes éjjele, mely örökkévalóság s a gyötrelmek tengere egyúttal? S ebből az örökkévalóságból örökkétartó kétségbeesés, szörnyű káromlás és végnélküli való düh származik.
Jámbor érzelmek és föltevések.
1. Lelkedben ébressz üdvös félelmet, a jámbor Jóbbal kérdezvén magadtól: ó én lelkem, miképpen élsz s miképpen bírsz majd lakni azon örök lángokban s azon emésztő tűzben? Mindörökre el akarod hagyni s veszteni Istenedet?
2. Ismerd be, hogy e szörnyű büntetéseket te igen gyakran megérdemletted. Ó ezentúl a jó részt választom s más úton járok, mint eddig. Ugyan mért rohanjak a nyomornak ezen örvényébe? Amiért is ezt és ezt cselekszem, hogy elkerüljem a bűnt, mely örök halálomat okozhatja.
Befejezés.
1. Adj hálát Istennek, ki neked időt és alkalmat nyújtott, hogy igazi bűnbánat által lelked ügyét biztosíthasd.
2. Ajánld föl neki szívedet, hogy az ő kegyelmével a bűnbánatnak méltó gyümölcsei
teremjenek benne.
3. Mindehhez kérd az ő malasztját.
Miatyánk. Üdvözlégy.