Előkészület.
1. Helyezkedj él Isten színe elé.
2. Kérd megvilágosító kegyelmét.
Megfontolás.
1. Képzelj egy tiszta, csendes éjet, s gondold el, mily jól esik a léleknek látni a ragyogó
csillagos eget. Ugyancsak e pompás kép mellé képzelj egy kellemes tiszta nappalt, melyben azonban a tündöklő napsugár a hold s a csillagok fényét nem homályosítja el; s aztán mondd magadnak, hogy mindez együttvéve semmi a mennyország szépségéhez s pompájához képest. Ó mennyire megérdemli e gyönyörű hely, hogy vágyódjunk utána! Ó Istennek szent városa, mily fölséges és szeretetreméltó vagy te!
2. Fontold meg az ott lakó szentek társaságának előkelőségét, szépségét, gazdagságát s minden előnyeit; az angyalok, a kerubok és szeráfok millióit; az apostolok, a vértanuk, a hitvallók, a szüzek s a többi szent megszámlálhatatlan sokaságát. Ó, a szenteknek, mely boldog társasága ez Isten dicsőségében! Aki közöttük a legkisebb, még az is ezerszer szebb az egész világnál. Milyen lehet tehát valamennyi együttvéve? Istenem, mily boldogok ők! Szünet nélkül az örök szeretetnek énekét hangoztatják, el nem múló boldogságot élveznek; egymásnak ezernyi okot szolgáltatnak az örvendezésre, s a boldog és megbonthatatlan együttlétnek ki nem mondható vigasztalásai között élnek.
3. De még inkább fontold meg azt a túláradó boldogságot, melyet Isten látása által
élveznek. Isten megbecsüli őket és isteni valóságának megmutatásával megörvendezteti őket; miáltal bölcsességének minden világosságát lelkükbe, szeretetének minden édességét akaratukba önti. Ó, mily nagy boldogság, mely az üdvözülteket ily drága kötelék által fűzi Istennel mindörökre össze! Itt Isten által mintegy körülvéve, Istenben élve, miként a madarak a légben, kizárólagosan teremtőjükkel foglalkoznak, őt szünet nélkül imádván szeretvén s magasztalván, unalom nélkül és kimondhatatlan boldogságban. Mindörökké áldva légy, így
szólnak ők, legfőbb Urunk s végtelenül szeretett Teremtőnk, ki végtelen jósággal és
nagylelkűséggel dicsőségednek részeseivé tész bennünket. S azonnal hallják Istennek ezen örökké boldogító szavait: legyetek megáldva örökkévaló áldásommal ti szeretett teremtményeim, kik nekem híven szolgáltatok és velem a szeretet által egyesülve, engem Uratokat mindörökké áldani fogtok!
Jámbor érzelmek és feltevések.
1. Merülj el egészen mennyei hazádnak megcsodálásába. Ó mily szép, mily gazdag és dicső vagy te mennyei Jeruzsálem s mily boldogok a te lakóid!
2. Tégy magadnak szemrehányást lanyhaságod miatt, mely az ég útjától visszatartott téged. Ó miért is kerültem el én oly gyakran legnagyobb boldogságomat? Ó én szerencsétlen! Ezerszer is lemondtam ama végtelen és örökkétartó örömekről, hogy értéktelen, múlékony és sok keserűséggel járó élvezeteket keressek. Hova is tettem az eszem, hogy ezen igazi és kívánatos javakat hiú és nemtelen kedvtelésekért megvetettem?
3. De remélj ismét s minden erődből kívánkozzál a boldogok otthona után. Ó én kegyelmes Uram Istenem! Mivel a te örök irgalmad az ég útjára ismét visszavezérelt engem, többé én azon útról le nem térek, rajta meg nem állok és róla vissza nem fordulok. Ó én lelkem, bármekkora fáradságodba kerül is, csak haladj az örök nyugalom hazája felé; igyekezzél csak azon áldott, Isten által megígért föld felé! Mit is keresnél ismét Egyiptomban? Éppen azért ezt vagy azt elvonom magamtól, ami t.i. utamról eltéríthetne, vagy azon akadályul szolgálhatna. Ezt vagy azt fogom tenni, ami engem azon útra vezet s azon tovább segít!
Befejezés.
1. Adj hálát Istennek, ki neked időt és alkalmat nyújtott, hogy igazi bűnbánat által lelked ügyét biztosíthasd.
2. Ajánld föl neki szívedet, hogy az ő kegyelmével a bűnbánatnak méltó gyümölcsei
teremjenek benne.
3. Mindehhez kérd az ő malasztját.
Miatyánk. Üdvözlégy.