Miként a hajnali világosság növekedtével mindjobban és jobban meglátjuk arcunkon a foltokat s a tisztátlanságot, éppígy mennél nagyobb belső világosságot önt lelkiismeretünkbe a Szentlélek, annál világosabban és tisztábban látjuk bűneinket, tökéletlenségeinket s rossz hajlamainkat, melyek a szent tökéletességgel ellenkeznek. És jegyezd meg magadnak jól, hogy épen ez a világosság, mely elménket bűneink fölismerésére vezeti, szívünkben is heves vágyódást kelt, hogy azokat megjavítsuk.
Ha tehát, Ó Filótea, lelkedet a halálos bűnöktől s azok hajlandóságától megtisztítottad, még mindig sok rossz hajlamra akadsz magadban, melyek bocsánatos bűnökre csábítanak. Nem mondom, hogy sok bocsánatos bűn leszen lelkeden, de mindenesetre sok lesz még benne a rossz hajlandóság, ami a bocsánatos bűnöknek gyökere. E kettő között ugyanis nagy a különbség. Mert egész más, ha valaki megszokottságból s kedvtelésből hazudik és más, ha
egyszer-másszor tréfából nem mond igazat. A bocsánatos bűnöket nem kerülhetjük annyira el, hogy lelkünk hosszú időn át teljesen tiszta maradjon; hanem Isten segítségével azt igenis megtehetjük, hogy a hozzájuk való hajlandóságot magunkból kiirtsuk, amire törekednünk is kell.
Ezeket előrebocsátva, azt mondom: kötelességünk a tisztaság e második fokára
törekednünk, ami abban áll, hogy önmagunkban semmiféle bűnhajlamot szándékosan ne tápláljunk. Mert bizonyára nagy hűtlenség és büntetésre méltó lanyhaság volna, ha szokásból és szándékosan ilyen Istennek nem tetsző érzületet ápolnánk lelkünkben. Mert a bocsánatos bűn, ha még oly kicsiny is, valósággal nem tetszik Istennek, bár nem oly mértékben, hogy örök büntetés járna vele; de ha nem tetszik Istennek, akkor a bocsánatos bűnhöz való szándékos ragaszkodás bizonyára nem egyéb, mint a szívnek s a léleknek olyan állandó hajlandósága, mely Isten nemtetszésére törekszik. Lehetséges-e, hogy az Istennel megbékült lélek arra törekedjék, sőt kedvét lelje abban, hogy ne tessék Istennek!?
Mindezen rendetlen hajlamok, ó Filótea, éppúgy ellenkeznek a tökéletességgel, mint a halálos bűnre való hajlandóság a szeretettel; a lelket bágyadttá teszik, megvonják tőle az isteni vigasztalásokat, a szívet föltárják a kísértések számára; s bár nem okozzák a lélek halálát, mégis veszedelmes betegségek szerzői. Azt mondja a bölcs: a döglött legyek megfosztják a balzsamot minden illatától s erejétől. Ezzel azt akarja mondani, hogyha a legyek csak rövid ideig vannak a balzsamon s csak keveset esznek belőle, azt nem rontják el egészen; de ha benne elpusztulnak, akkor azt teljesen tönkreteszik. Éppígy a jámborság se igen fér össze a bocsánatos bűnökkel, melyeket egyszer-másszor elkövetünk; ha pedig bűnös szokássá találnak válni, akkor a szent tökéletességnek teljesen vesztét okozzák.
A pókok nem ölik ugyan meg a méheket, de megrontják a mézet; s ha valamely kasba befészkelődnek, a sejteket annyira beszövik hálóikkal, hogy a méhek azokban nem dolgozhatnak. Éppígy a bocsánatos bűn nem okozza ugyan a lélek halálát, hanem megzavarja a jámborságot; és ha szokássá válik s rossz hajlandóságból követjük el, akkor a rossz szokások és készségek bizonyos neme támad lelkünkben, mely akadályul szolgál neki, hogy oly lelkes szeretettel működjék, mely az igaz jámborság tulajdona. Jelentéktelennek tetszik, ó Filótea, a csekély hazugság; szóban vagy cselekedetben a rendtől való kisebb eltérés; az esetleges érzéki vagy kíváncsi tekintet; a ruhával való tetszelgés; a táncmulatságon vagy játékon való részvétel, amelyről szívünk esetleg némi sebesüléssel távozhatik. Mindez, mondom, csekély jelentőségű, ha eléggé óvatosak vagyunk, hogy szívünket azokhoz semminemű hajlandóság vagy
ragaszkodás ne kösse; amiként a méhek is iparkodnak, hogy a kasból eltávolítsák a férgeket, melyek sejtjeiket elrontják. De ha azon dolgok sokszor ismétlődnek és szívünkben azok iránt hajlandóság és készség ver gyökeret: akkor csakhamar elszokunk a jámborság édes ízétől, de sőt magától a jámborságtól is. Tehát még egyszer kérdem, okos dolog-e, ha egy nagyratörő lélek kedvét leli abban, hogy Istennek ne tessék; okos dolog-e, ha szándékosan épen olyasmit akar, amiről tudja, hogy Istennek az nem tetszik?