A játék, a tánc, lakomák, színház s minden, mit világi mulatságnak szokás nevezni,
magában véve s természeténél fogva egyáltalán nem rossz, hanem közömbös, mely egyaránt szolgálhat jóra vagy rosszra. Mindazonáltal élvezetük mindig veszéllyel jár s a ragaszkodás hozzájuk e veszélyt még öregbíti. Épen azért, ó Filótea, ezt mondom neked: bár a mérsékelt játék, a szemérmes tánc, a gazdag s az érzékiségnek nem szolgáló ruházat, a tartalomra s az előadás módjára nézve tisztességes színjáték, a jó és mértékletes lakoma még nem bűn: de az ezekhez való nagy hajlandóság és ragaszkodás a jámborságra igen hátrányos, a lélekre nagyon ártalmas s az üdvességre igen veszélyes. Ó! hogyan is ne volna ártalmunkra, ha szívünket e sok
hiú és balga hajlamra engedjük át, melyek a kegyelem behatásaira szinte érzéketlenné teszik s annyira elfoglalják hogy a szent és komoly dolgokhoz sem ereje, sem kedve nem marad.
Ez oknál fogva kellett az ószövetségben a nazireusoknak (kik Isten szolgálatára szentelték magukat) nemcsak a részegítő italoktól tartózkodniok, hanem még a szőlőtől, de sőt az éretlen szőlőtől is, nem mintha azt hitték volna, hogy ettől megrészegednek, hanem mert attól tartottak hogy az éretlen szőlő az érettnek evésére ez pedig a borivásra csábíthatná őket. Azt nem mondom, hogy ilyen dolgokat soha sem szabad élveznünk; de azt igenis mondom, hogy szívünk azokhoz nem tapadhat a jámborság kára nélkül. Ha a szarvas nagyon meghízott, az erdő sűrűjébe vonul s ott az evéstől tartózkodik, mert tudja hogy a túlkövérség terhére van s
vadászat alakalmával a futásban gátolja; éppígy jár az az ember, ki szívét mindazon
haszontalan, fölösleges és veszélyes hajlandóságokkal megterheli. Elveszíti azon jó lelki hangulatot, melyre szüksége van, hogy a jámborság ösvényein buzgalommal és könnyedén futhasson. A gyermekek naponkint lélekszakadásig szaladgálnak, hogy pillangót fogjanak; és senki sem veszi nekik rossz néven, hiszen gyermekek. De nem nevetséges-e s egyúttal nem siralmas-e látnunk, ha okos emberek egész szenvedéllyel csüngnek ama fönnebb említett hitvány apróságokon, melyek nemcsak haszontalanok, hanem őket könnyen bűnbe s örök kárhozatba dönthetik? Éppen azért, ó Filótea, mivel üdvösséged oly drága előttem, lelkedre kötöm, hogy szívedet mindezen hajlamoktól szabadítsd meg; mert bár az ilynemű cselekedeteknek nem mindegyike ellenkezik a jámborsággal, mégis a hozzájuk való hajlandóság és ragaszkodás mindig lelki kárral jár.