Vannak bizonyos természeti hajlandóságaink, melyek nem bűneinkből erednek; éppen azért nem halálos bűnök de még bocsánatosak sem, hanem tökéletlenségek; s ha tetté válnak, hibának mondjuk őket. Így például Szent Jeromos beszéli, hogy Szent Paula annyira hajlott a szomorkodásra, hogy gyermekeinek s férjének halálakor csaknem meghalt bánatában; ez nagy tökéletlenség volt, de nem bűn; mert akaratának ebben nem volt semmi része. Vannak könnyelmű s vannak zordon természetű emberek; némelyik hajthatatlan és barátainak kérése is alig bírja engedékenységre; a másik lobbanékony és hirtelen; a harmadiknak szíve pedig minden barátkozásra igen fogékony; szóval alig van ember, akiben ilynemű valamelyes tökéletlenség ne volna. Bár ezen hajlandóságok velünk születtek, mégis megjavíthatók s mérsékelhetők a nekik ellentétes tökéletességek megszerzése által. De sőt tőlük egészen meg is szabadulhatunk, s neked, ó Filótea, erre kell törekedned. Hisz még azt is fölfedezték, miként kell a keserű mandulafát édessé átváltoztatni; azáltal t.i., hogy a törzset tövénél megfúrják s a fanyar nedvet kifolytatják. Miért ne szabadulhatnánk meg tehát visszás hajlamainktól azáltal, hogy csak azt tartjuk meg belőlük, ami jó s ezt aztán az erények gyakorlására kitűnő segédeszközzé formáljuk.
Amiként egyetlen jó természeti tulajdonság sincs, melyet a bűnös szokás el ne ronthatna: éppúgy egyetlenegy olyan rossz tulajdonságunk sincs, melyet meg ne fékezhetnénk és az isteni malaszt segítségével, szilárd kitartással át ne változtathatnánk.
Ezek után tehát ama tanításokat és gyakorlatokat közlöm veled, melyeket szükségeseknek tartok, hogy lelked a bocsánatos bűnökhöz való hajlamoktól, a veszélyes és haszontalan dolgokhoz való ragaszkodástól és minden természetes tökéletlenségtől megszabaduljon. Ez lelkedet a halálos bűnök ellen is jobban biztosítja. Adja Isten, hogy mindezt elérhessed.