Ha nem esik jól az elmélkedés és lelked nem talál vigaszt benne, kérve-kérlek ó Filótea, ne zavarodjál meg, hanem meríts a következő oktatásokból tanulságot. Végezz néhány olyan szóbeli imát el, amelyet legjobban szeretsz; panaszkodjál gyengéden az Úr Jézusnak s kérd az ő segedelmét; csókold meg tiszteletteljesen képét; ismerd be méltatlanságodat s mondd Jákobbal: történjék bármi, de, Uram, addig el nem eresztelek, míg meg nem áldasz engem! Vagy alkalmazd magadra a kananei asszonynak szavait: Igen, Uram, én ebecske vagyok, de ezek is azon kenyérhulladékkal táplálkoznak, mely gazdájuk asztaláról leesik. (Mt 15,26-27)
Végy elő valamely könyvet s olvasd mindaddig áhítattal, míg nagyobb figyelemre s jobb lelki hangulatra tettél szert; törekedjél szívedet az áhítatnak valamely külső jelével buzgalomra indítani; borulj le a földre, tedd keresztbe karjaidat kebleden, vedd kézbe a feszületet, föltéve természetesen, hogy e cselekedeteknél nincsen jelen senki. Ha a lelki szárazság tovább is tart, ne nyugtalankodjál miatta; hanem légy rajta, hogy Isten jelenlétének gondolatát megőrizzed. Jól tudod, hogy nagyon sok az olyan udvari ember, ki az év folyamán százszor megjelenik az udvarban anélkül, hogy a fejedelemmel beszélne; de megjelenik, hogy a fejedelem lássa, hogy bemutassa hódolatát, vagy amint mondani szokás, hogy annak udvaroljon. Nekünk is éppen így
kell hozzáfognunk az elmélkedéshez, t.i. azon szándékkal, hogy eljárjunk kötelességünkben és hűségünket Isten iránt tanúsítsuk s kinyilvánítsuk. Ha tetszik az isteni fölségnek, hogy sugallatai által velünk szóba álljon, ez reánk nézve bizonyára nagy tisztesség és boldogító élvezet leszen; de ha nem adja meg nekünk ezt a kegyelmet és nem szólít meg, mintha meg sem látna bennünket vagy mintha ott sem volnánk: nem szabad visszavonulnunk vagy eltávoznunk, hanem önmegadással, mélységes és szelíd tisztelettel és szelíd nyugalommal ki kell tartanunk. Béketűrésünk s állhatatosságunk előbb-utóbb kegyelemre talál az ő színe előtt.
S ha ismét megjelenünk előtte, kegyesen fogad majd bennünket, elmélkedéseinkben
kedvesen társalog majd velünk és vigasztalásai által Szent lelkének minden édességében részesít majd minket. De ha még ezt sem adná meg nekünk, akkor is elégedjünk meg azon kitüntetéssel, hogy imádandó szent színe előtt megjelenhettünk.