Jó föltételeidre a nap folyamán Filótea szívvel és lélekkel erősen ügyelj, hogy azok végrehajtásáról meg ne feledkezzél. Mert ez az elmélkedésnek gyümölcse; ami ha nem történik meg, az elmélkedés nemcsak nem jár haszonnal, de még ártalmas is. Annyi bizonyos, hogy az erények fölött való gyakori elmélkedés, azoknak gyakorlása nélkül, a lélekben és szívben fölfuvalkodottságot szül és észrevétlenül azon hiedelmet kelti bennünk, mintha csakugyan azok volnának, amik lenni szeretnénk. És bizonyára azok is lennénk, ha föltételeinknek alapja s ereje volna; de mivel ez nincsen meg bennük, eredménytelenek maradnak; s mert eredménytelenek, éppen azért mindig veszedelmesek is. Amiért is mindenképen rajta kell lennünk, hogy föltételeinket megtartsuk; föl kell keresnünk az erre szolgáló alkalmakat, nagyokat, kicsinyeket egyaránt Pl. ha föltettem magamban, hogy azon személyeket, kik engem megsértenek, szelídséggel megengesztelem, akkor keresnem kell a velük való találkozást hogy tisztességteljesen és barátsággal üdvözölhessem őket; s ha nem sikerül velük találkoznom, akkor legalább kedvezően nyilatkozom róluk s értük imádkozom.
Mindjárt az elmélkedés után azonban tartsd magad szemmel nehogy valamely ok miatt erősebben fölindulj; mert a kedélynek ilyen hullámzása megfosztana azon mennyei balzsamtól, melyet az elmélkedésben gyűjtöttél. Ezzel azt akarom mondani, hogy amennyiben lehetséges, az elmélkedés után is tölts némi időt csendes hallgatagságban s foglalkozzál jó föltételeid ismétlésével és csak lassan térjen át lelked a napi foglalkozásra. Ha valaki finom porcelánedényben drága folyadékot kapott s azt hazaviszi, az óvatos lépéssel jár, nem tekint se jobbra, se balra, hanem csak előre, nehogy félrelépjen és megbotoljék; sőt gyakran meg is áll s megnézi, nem tartja-e rosszul az edényt. Az elmélkedés végeztével neked is éppen így kell cselekedned. Ne hadd megzavarni magad s ne szórakozzál el, hanem egyszerű s nyugodt megfontolással ügyelj az útra, melyen haladnod kell. Ha valaki fölkeres, akivel beszélned kell, ez oly kényszerűség, mely elől nem térhetsz ki; de jól vigyázz szívedre, hogy kárát ne lássa azon drága kincsnek, mellyel a Szentlélek megtöltötte.
Azt is meg kell szoknod, hogy az elmélkedésről bármilyen hivatásos foglalkozásodra
könnyen térj át, bár, úgy tetszik, hogy az jó föltételeiddel nem is függ össze. Így az elmélkedés bevégeztével az ügyvéd, a bíró hivatalába a kereskedő üzletébe, a háziasszony házi ügyeinek körébe oly könnyedén s oly nyugodtan lépjen, hogy lelke semmiképpen se zavarodjék meg; mivel ugyanis mind az egyik, mind a másik foglalkozás Isten akarata, egyikről a másikra egyenlő odaadással és Isten akaratában való megnyugvással kell áttérnünk.
Néha megesik, hogy lelkedben azonnal az előkészület után szelíd indulat támad, mely azt hirtelen – Istenhez viszi közel. Ez esetben Filótea, tartsd magad utasításaimhoz. Mert bár előbb kell foglalkoztatnunk értelmünket, mint akaratunkat, de ha a Szentlélek sugallataival akaratodat megilleti s benne azon szent elhatározásokat kelti, melyekre elmélkedés közben gondolkodás útján kellene eljutnod, akkor ne keresd tovább is elmédben azt, ami már megvan akaratodban. Végül általános szabály, hogy a jámbor érzelmeket, akár a megfontolás előtt keletkezzenek azok, akár az után, ne nyomjuk el s ne verjük őket béklyóba, hanem tárjuk föl mindenkor szívünket előttük.
Ugyanezt a szabályt kell követned a többi jámbor cselekedetben is, mely az elmélkedéshez tartozik: a hálaadásban, magadnak fölajánlásában, a könyörgésben; azonban az elmélkedés végén mindegyik számára hagyd meg az őt megillető helyet. A jó föltételeknek, melyek az érzelmekből csörgedeznek, természetesen az érzelmek után kell következniök, amiért is az elmélkedés végén kell azokat magunkban fölkeltenünk. Mert ha ezeket az érzelmektől nem választanók el, éppen mivel a föltételek a napi élet részletes viszonyaira vonatkoznak, könnyen az elszórakozás veszélyének tennők ki magunkat.
Végül igen hasznos, ha az akarat ezen gyakorlásánál némi társalgásba bocsátkozunk,
megszólítván az isteni Üdvözítőt, az angyalokat, a szenteket, főleg pedig azokat, akik az elmélkedés tárgyával közelebbi viszonyban vannak; de önmagunkat is megszólíthatjuk, szívünket, a bűnösöket, de sőt az értelmetlen teremtményeket is; amiként ezt Dávid megtette a zsoltárokban és más szentek elmélkedéseikben s imáikban.