Az elmélkedést három cselekedettel végezzük be s mind a hármat nagy alázattal kell
végrehajtanunk. Mindenekelőtt hálát adunk Istennek, hogy megismertette velünk irgalmát vagy valamely tökéletességét; továbbá, hogy kegyelme szent érzelmeket és elhatározásokat érlelt meg bennünk.
Azután az isteni felségnek fölajánljuk saját jóságát és irgalmát, egyszülött Fiának
szentséges vérét, halálát s erényeit a mi érzelmeinkkel és jó elhatározásainkkal egyetemben.
Végül alázatos imával kérjük Istennek malasztját, hogy részünk legyen szent Fiának
érdemeiben s eredményeiben, hogy jó feltételeinket híven megtartsuk, jól tudván miszerint mindez az ő áldásától függ. Egyúttal imádkozzál az Anyaszentegyházért lelkipásztoraidért, rokonaidért, barátaidért s másokért, segítségül híván a Boldogságos Szűz Máriát, az angyalokat és szenteket; aztán az Úr imájával s az angyali üdvözlettel végezd be ájtatosságodat.
Amit az elmélkedésből gyűjtött szellemi virágcsokorról mondottam, azt te már tudod. Akik hajnalban valamely szép kertben sétáltak, nem távoznak onnan szívesen, ha pár virágszálat nem vihetnek magukkal, amelynek illatát aztán egész nap élvezik. Éppígy kell neked is elmélkedéseidből némi gyümölcsöt szedned. A sok közül válassz ki két-három gondolatot, amelyek elmédet és szívedet különösen megragadták, ezeket aztán napközben többször forgasd meg elmédben, hogy jó föltételeidben megerősödjél. S ezt még az elmélkedés helyén tedd meg, föl s alá járkálva vagy egyéb módon, de mindig nyugalommal és figyelemmel.