A léleknek amaz élénk figyelése, mellyel az elmélkedést végzi, akaratunkban sok jó és szent indulatot ébreszt föl; aminők: Isten s a felebarát szeretete; a vágyódás a mennyi dicsőség után; a lelkek üdvéért való buzgólkodás: Jézus életének követése, a részvét, csodálkozás és öröm érzelmei, az ítélet s a pokol félelme; bűneink fölött való szégyenkezés: a bűn meggyűlölése, a bizalom Isten irgalmában s egyéb ily jó indulatok, melyeket a lélek gyakoroljon s bennük mintegy olvadjon el.
Mindazonáltal Filótea, ezen általános jellegű jóindulatokkal ne foglalkozzál annyira, hogy miattuk elmellőzd azon részleges elhatározásokat és föltevéseket, melyeknek a jövendőben erkölcsi életedet kell irányítaniok. Így pl. Urunknak első szava a keresztfán benned azon vágyódást kelti föl, hogy te is megbocsáss ellenségeidnek és szeresd őket. Ez azonban nem elegendő; elhatározásodat, jó föltevésedet a következő alakba kell öntened: Íme! a jövendőben nem bosszankodom némely embernek ilyetén beszédje fölött; sem ezen vagy azon megszóláson, mellyel valaki illetett, inkább úgy viselkedem, hogy az egyiket megengeszteljem, a másiknak pedig a szívét megnyerjem. Ez az igazi gyógyszer Filótea, hogy hibáidból gyorsan kigyógyulj; általános szándékokkal soha vagy igen későn érsz a célhoz.