Amiként reggel lelkedet mennyei eledellel tápláltad, éppígy az estebéd előtt is kell e
szellemi eledelt élvezned. Tehát az esti étkezés előtt szánj reá némi kis időt, borulj le a feszület előtt, szedd össze elmédet és gyullaszd föl szívedben a reggeli elmélkedés tüzét és megalázkodva s Isten szeretete után áhítozva merüljön lelked szerelmes Üdvözítőd sebeibe. Vagy fuss végig szívbeli megindultsággal és röviden mind azon, ami reggeli elmélkedésedben leginkább meghatott; ha ugyan valamely új tárgy felett elmélkedni nem volna módodban.
Ami a lelkiismeret megvizsgálását illeti, melyet a lefekvés előtt kell végezned annak módját mindenki ismeri.
1. Köszönjük meg Istennek, hogy e napon át megőrzött bennünket.
2. Meg kell vizsgálnunk egész napi viselkedésünket, sorba véve minden cselekedetünket s ezek körülményeit.
3. Ha azt látjuk, hogy valami jót míveltünk, köszönjük meg Istennek; ha pedig vétkeztünk gondolattal, szóval vagy cselekedettel, kérjük Istent, bocsássa meg vétkünket s ébresszük föl magunkban a bánatot, mely nemcsak a bűnök fölött érzett fájdalmat foglalja magában, hanem azt a szándékot is, hogy megjavuljunk s mihelyt alkalom kínálkozik, meggyónunk.
4. Erre ajánld magadat, testedet, lelkedet, az egyházat, rokonaidat, barátaidat Isten
oltalmába; fohászkodjál a Boldogságos Szűzhöz, a szentekhez s őrzőangyalodhoz, hogy vegyenek oltalmukba; aztán Isten áldásával térj nyugalomra, mert ezt a szükségletet is Isten rendelte.
Az esti ájtatosságot éppúgy nem szabad elmulasztanunk, mint a reggelit; mert amiként a reggeli ájtatossággal a mennyei világosság felé tekintünk, éppúgy az estelivel a pokol sötétsége előtt hunyunk szemet.