Az Énekek Énekének szent vőlegénye azt mondja, hogy menyasszonya egyik szemével s egy hajaszálával megsebezte szívét. Miképpen értsük ezt? Kétségtelen, hogy a szem mind szervezetére, mind működésére nézve testünknek legcsodásabb része. Azonban a haj? Ezzel azt akarja Isten mondani, hogy legkisebb s legszerényebb cselekedeteink is nem kevésbé kedvesek előtte, mint a nagyok és dicsők; s hogy mindkettővel egyformán szolgáljunk neki, mert tetszését és szeretetét egyenlőképen megszerezhetjük általuk.
Légy tehát mindenre készen, Filótea! Viseld, ha kell, Istenért a legsúlyosabb keresztet, ha kell, a vértanúságot; válj meg érette mindentől, ami előtted kedves, szülőidtől, testvéreidtől, hitvesedtől, gyermekeidtől, barátaidtól, de sőt saját életedtől. Mindezzel tartozol Istennek! Mivel azonban az isteni Gondviselés nem küld reád ily súlyos és érzékeny megpróbáltatásokat s nem kívánja, hogy szemeidet hozd neki áldozatul: legalább hajadat áldozd föl neki. Vagyis viseld el békével azon apró bajokat, bosszúságokat s kellemetlenségeket, melyek nélkül egy nap sincsen; s ha Isten iránt való igaz szeretettel fogadod őket, az isteni vőlegénynek szívét egészen megnyerik neked. Igen, a szeretetnek e mindennapi apró tanúsításai, a fő- vagy fogfájás, hitvesednek rossz kedve, egy kis megszólás, valami csekély kár; a korai lefekvés és fölkelés, melyet az imádság vagy a szentáldozás kíván meg; az a csekély kellemetlenség, melyet némely nyilvános jócselekedet okoz nekünk: egyszóval mindezen apró ügy és baj, melyet az Isten szeretete éltet, nagyon tetszenek a fölséges Istennek, ki egyetlenegy pohár vízért is az örök boldogságot ígérte nekünk. Mivel pedig az ilyenforma alkalom minden pillanatban kínálkozik nekünk, láthatod Filótea, hogy roppant szellemi kincseket gyűjthetünk, ha minden pillanatot kellőleg értékesítünk.
Midőn Sziénai Szent Katalin életében azt olvastam, mily sokszor volt része elragadtatásban, mily sokszor merült el lelke Isten szemléletébe, mily bölcs beszédek de sőt szónoklatok hangzottak ajkáról, mit sem kételkedtem, hogy a lelki szárnyalásnak e nemével az isteni vőlegénynek szívét egészen meghódította. De másrészről nagy vigasztalásomra szolgált látnom, hogy Isten iránt való szeretetből a legnagyobb készséggel tette meg mindazt, amit atyja neki a ház vagy a konyha körül parancsolt. És én nem becsülöm kevesebbre azon egyszerű elmélkedéseket, melyeket ezen alsórendű foglalkozások között végzett, ama látomásoknál és elragadtatásoknál, melyek nála mindennapiak voltak, s melyekkel Isten talán az ő igen nagy alázatosságát jutalmazta. Elmélkedéseit pedig következőképen végezte: ha édesatyjának főzött, azt képzelte, hogy miként Márta, ő is az Úrnak szolgál; anyját a Boldogságos Szűznek, fivéreit az apostoloknak tartotta; lelke szinte égett a vágytól, hogy az összes mennyei karoknak szolgálhasson. S mivel tudta, hogy mindebben Isten akaratát teljesíti, lelke a legboldogabb gyönyörrel tellett meg. E példát, Filótea, azon okból említettem, hogy lássad, milyen fontos legkisebb dolgainkat is úgy végeznünk, hogy azokkal Istennek szolgáljunk.
Amiért is azt tanácsolom, utánozd azt az erős lelkű asszonyt, kit a bölcs Salamon annyira magasztal s aki, bár nagy és fontos ügyek terhelték, házidolgait még sem hanyagolta el. „Kezét erős dolgokra teszi – úgymond a bölcs király – és ujjai az orsót fogják. (Péld 31,19) Tégy te is ugyanígy. Légy buzgó az imában, az elmélkedésben s a szentségek vételében; oktasd, vigasztald felebarátodat, csepegtesd szívébe Isten szeretetét; végezd lelkiismeretesen hivatásodnak terhes kötelmeit. Azonban az orsóról se feledkezzél meg, t.i. az önmegtagadással s megalázkodással járó kisebb erényekről, melyek a kereszt tövében fakadó virágokhoz hasonlítanak. Ilyenek: a szegények szolgálata, a betegek látogatása, a kisebb házigondok s az azokkal járó jótékonyság; a munkásság, mely megóv a henyéléstől. Mindezt pedig fűszerezd elmélkedéssel Sziénai Szent Katalin példája szerint.
Ritkán nyílik olyan alkalom, mely nagy és súlyos szolgálatra hí föl bennünket Isten iránt; ellenben kisebb szolgálatokra sokszor kínálkozik alkalom. Aki kevésben hű, mondja az Úr, arra jutalomképen sok fog bízatni (Mt 25,21). Tégy mindent Isten nevében; s ekkor bizonyára jól fogsz végezni mindent. Akár egyél, akár igyál, akár aludjál vagy szórakozzál, avagy bármely csekély dologgal foglalkozzál, mindig nagy érdemed lesz Isten előtt, ha mindent jó szándékkal s azért cselekszel, mert ez Istennek szent akarata.