Hogy a játék s a tánc megengedett legyen, nem előszeretetből, hanem felüdülés okáért kell történnie és pedig nem a kimerülésig, hanem csak rövid ideig, nehogy foglalkozássá váljék és végül csak ritkán.
De mely alkalmakkor szabad játszanunk s táncolnunk? A megengedett játékra s táncra több az alkalom, mint a tilosra. E tekintetben kövesd azon szabályokat, melyeket már előadtam. Ha a szerény okosság megkívánja, hogy a társaságnak ezt a szívességet megtedd, akkor végy részt a játékban vagy a táncban; a szívesség ugyanis szintén szeretetből származó cselekedet, mely a közönyös dolgot jóvá, a veszedelmeset megengedetté teheti; de sőt meg is javítja a rosszakat, amennyiben kellő korlátok közé szorítja azokat. Amiért is a különben rossz természetű szerencsejátékok megszűnnek ilyenek lenni, ha méltányos szívességből veszünk bennük részt. Nagy megnyugtatásomra szolgált Borromei Szent Károly életében olvasnom, hogy a svájciak kedvéért olyan dolgokban vett részt, aminőkben másszor igen szigorú volt s hogy Lojolai Szent Ignác is részt vett a játékban, amelyhez meghívták. Árpádházi Szent Erzsébet is résztvett a játékban s a társas mulatságokban a nélkül, hogy jámborságán csorba esett volna. A tenger sziklái a háborgó hullámok közepette szinte nőni látszanak; e szentek szívében oly mély gyökeret vert a jámborság, hogy az őket körülvevő fény és pompa is annak növelésére szolgált. A nagy tüzet szítja a szél; de a kicsinyt eloltja, ha nincs fölötte védőtető!