I. Fiam, nem lehetsz tökéletesen szabad, ha teljesen meg nem tagadod önmagad.
Kezük-lábuk megkötözve azoknak, akiknek vagyonuk van, akik önmagukat szeretik, hol ezt, hol azt kívánják meg, mindenbe beleártják magukat, sehol sem nyughatnak, s mindig a kényelmükön jár az eszük, nem Jézus Krisztus ügyén, és sokszor kitalálnak, elképzelnek olyasmit, ami meg nem marad.
Hisz elvész minden, ami nem Istentől ered.
Jegyezd meg jól ezt a rövid és sokatmondó szót: Hagyj el mindent, és mindent megtalálsz.
Mondj le a kívánságról, és nyugalomra találsz.
Ezt forgasd elmédben, s ha betöltöd, mindent megértesz.
II. Uram, ez nem egy napi munka, nem gyerekjáték, sőt ez a rövid mondás magába foglalja az egész szerzetesi tökéletességet.
III. Fiam, el ne riadj és mindjárt kedved ne veszítsd, hogy a tökéletesség útját megismerted, inkább érezd meg a nagyobbra serkentő kihívást, s legalább vágyaidban emelkedj.
Bárcsak úgy volna dolgod, és már eljutottál volna odáig, hogy ne élnél önmagad szeretetében, hanem szabadon az én rendelkezésemre állanál, s annak rendelkezésére, akit atyádként rendeltem föléd.
Akkor nagyon kedvemre volnál, s egész életed örömben és békességben telnék.
Még sokmindentől kell elszakadnod, s ha mindazt egészen az én akaratomtól függővé nem teszed, nem kaphatod meg, amit kívánsz.
Azt ajánlom, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy gazdag légy, vagyis mennyei bölcsességet, amely lábbal tapod minden földi dolgot.
Vetkőzd le a világi bölcsességet, mások s önmagad tetszését ne keresd.
Azt mondom, azon, ami az emberek szemében értékesnek és nagyszerűnek látszik, végy hitványságokat.
Mert nagyon hitványnak és semmitérőnek tartják, majdhogynem számba sem veszik az igaz mennyei bölcsességet, amely magát nagynak nem hirdeti, nem törekszik arra, hogy lármát üssenek körülötte, s amelyet sokan csak szájukkal emlegetnek, de életükkel messze járnak tőle, de mégis ez az a drágagyöngy, amely sokak előtt rejtve van.