I. Fiam, ne higgy érzelmi fölbuzdulásodnak, amely most van, de könnyen elváltozik.
Míg élsz, ki vagy szolgáltatva a változandóságnak, ha nem tetszik is, úgyhogy néha víg, máskor szomorú vagy, néha nyugodt, máskor izgatott, néha imádságos figyelmű, máskor Isten dolgaira sehogy sem hajlandó, néha szorgalmas, máskor tunya, néha érett, máskor könnyelmű.
II. De a bölcs és a lélek dolgaiban kiművelt ember fölötte áll ezeknek a változásoknak, nem tekint arra, mit érez magában, hogy fúj az állhatatlanság szele, hanem azon van, hogy minden szándéka illendő jó végre irányuljon.
Mert így őrizheti meg belső azonosságát megingathatatlanul, ha annyi s annyiféle esemény közt szándékát, igyekezetét lankadatlanul felém igazítja.
Minél tisztább a jószándék benned, annak előretekintő pillantását követve, annál biztonságosabban találsz utat a forgatagok között.
De sokakban elhomályosul a jóra való igyekezet szeme, mert könnyen kacsintanak a fölbukkanó pillanatnyi öröm lehetőségére, s az is ritka, aki teljesen mentes volna önmaga keresésének szennyétől.
Így a zsidók hajdan Mártához s Máriához nemcsak Jézus kedvéért mentek el Betániába, hanem azért is, hogy Lázárt láthassák.
Meg kell hát tisztogatni a jószándék szemét, hogy kettősség nélkül való és egyenes legyen, és mindenféle közbülső cél fölött rám irányuljon.