I. Fiam, gyökereztesd szívedet erősen az Úrba, és ne félj az emberek ítéletétől, ha lelkiismereted igaznak, ártatlannak jelent ki.
Jó és víg dolog így szenvedni, nehezére sem eshetik annak, aki igazán alázatos, és inkább Istenben bízik, mint önmagában.
Sokan sokfélét beszélnek, nagyon nem kell hát adni rájuk.
Mindenkinek eleget tenni úgysem lehet.
Lám, Szent Pál igyekezett azon, hogy mindenkinek tessék az Úrban, és mindenkinek mindene lett, de közben mégis legkisebb gondja volt, hogy az emberek hogyan ítélnek róla.
Eleget fáradott mások épülésén, üdvösségén, amennyire rajta állt, tőle telt, de hogy olykor-olykor mások megítéljék, megvessék, el nem kerülhette.
Azért mindent Istenre hagyott, aki mindent átlát, s a hamisan szólók, a hívságos, hazug gondolatokat hánytorgatók, a kedvük szerint mindent össze-vissza beszélők ellen türelemmel és alázatosan védekezett.
Mégis felelt nekik, hogy hallgatása miatt a gyöngék meg ne botránkozzanak.
II. Ki vagy te, hogy halandó embertől félsz?
Ma van, holnap már nem lesz sehol.
Istentől félj, akkor emberek rettentése meg nem ijeszt.
Mit árthat neked bárki szavával, rágalmaival?
Inkább magának árt, mint teneked, Isten ítélete utoléri, akárki is.
Te Istenen tartsd a tekinteted, ne viaskodjál vénasszonyhoz illő szavakkal.
Ha most úgy látszik is, hogy legyőztek, megszégyenültél, érdemtelen, emiatt ne háborogj, türelmetlenséggel dicsőségedet meg ne fogyaszd, inkább hozzám emeld szemedet, az égbe, én elég hatalmas vagyok ahhoz, hogy minden szégyenből és gyalázatból kimentselek, meg is fizetek mindenkinek az érdeme szerint.