Mindeddig még nem szóltam semmit a legszentebb áldozatról s a legméltóságosabb Oltáriszentségről, mely az áhítat gyakorlatai között ugyanaz, mi a nap a csillagok között. Mert valóban középpontja a keresztény vallásnak, lelke a jámborságnak, kimondhatatlan titok, az isteni szeretetnek megmérhetetlen mélysége, mely által valósággal részesülünk Jézus Krisztusban, ki éppoly szeretettel mint magasztos módon elhalmoz bennünket kegyelmeivel.
Ha imádságunk ezen isteni áldozattal egyesül, abból csodálatos erőt merít; s a lélek, mely ily módon Isten kegyelmével, Szentlelkének édességével és Jézus Krisztus erejével megtelik, az Énekek Éneke szerint: mint a menyasszony vőlegényére támaszkodik, boldogságban úszik s miként az illatos fűszerek tüzének égbe szálló füstje, jó illattal betölt mindent.
Amiért is mindenképen rajta légy, hogy szentmisét mindennap hallgass s az isteni Üdvözítő ez áldozatát a pappal egyesülten a mennyei atyának magadért s az egész egyházért bemutasd. Aranyszájú Szent János szerint e fölséges áldozatnál az angyalok seregesen jelennek meg, hogy e szentséges titkot ottlétükkel dicsőítsék. Tehát nem lehet kétség, hogy velük lelkileg egyesülve az ég urát magunk iránt kegyessé tesszük. A diadalmas és küzdő egyház ez isteni cselekedet által Jézussal egyesül, hogy benne és általa a mennyei atyának szívét magunk felé hajtsuk s
nála teljes irgalomra találjunk. Mily nagy szerencse, hogy igaz és benső áhítat által a léleknek ez üdvösséges munkában része lehet!
Ha semmiképpen sem mehetsz templomba, akkor a testi távollétet lelki jelenléttel kell
pótolnod. Valamelyik reggeli órában szíved járuljon az oltár lépcsője elé, az áldozópap s a hívők szándékával egyesítsd a magadét; s bárhol légy, foglalkozzál a legszentebb áldozattal, mintha ott volnál a templomban.
Hogy pedig a szentmisét kellő módon hallgasd, figyelj a következőkre:
1. A mise kezdetétől mindaddig, míg a pap az oltárlépcsőkön felöl nem megy, végezd vele együtt az előkészületi imát; t.i. helyezkedjél Isten színe elé, ismerd be méltatlanságodat s kérd bűneid bocsánatát.
2. Egész az evangéliumig foglalkozzál Urunknak földi életével s alkoss magadnak arról
egyszerű, de mindenre kiterjedő képet.
3. Az evangéliumtól a Credo végéig gondolj Üdvözítőnknek tanító hivatalára s jelentsd ki ünnepélyesen, hogy az igaz hitben, Isten parancsainak teljesítésében s a katolikus egyház szent közösségében akarsz élni és halni.
4. A Credotól a Pater nosterig (a Miatyánk-ig) foglalkozzál az Úr Jézus szenvedésének s halálának titkaival melyek e szent áldozatban valóban és lényegileg megújíttatnak; s melyet te az áldozópappal s az egész hívő néppel együtt az irgalmas Istennek bemutatsz, az ő dicsőségére és lelkednek üdvösségére.
5. A Pater noster-tól az áldozásig szívedben lehető nagy vágyódást ébressz, hogy Jézussal a szeretet örök köteléke által egyesülj .
6. Az áldozástól a szentmise végéig adj hálát az Úr Jézusnak megtestesüléséért, életéért, haláláért s azon szeretetéért, melyet irántunk e szent áldozatban tanúsít; s kérjed őt, hogy mindezekért irántad hozzátartozóid, barátaid s az egész egyház iránt irgalmas és kegyes legyen; s aztán mély alázattal s benső áhítattal fogadd az áldást, melyet papja által az Úr reád ad.
Ha azonban a szentmise alatt elmélkedésed tárgyával akarsz foglalkozni, akkor nem szükséges ez utasításhoz alkalmazkodnod. Ez esetben elegendő, ha a szentmise kezdetén fölébreszted magadban azon szándékot, hogy e szentséges áldozatban részed legyen: s ezt annál inkább megteheted mert a jól végzett elmélkedés magában foglalja mindazt, amit ezen utasítás eléd szab.