Az anyaméh mindig népének kíséretében száll ki a szabadba, éppígy a szeretet is, mint egy királynő, mindig az összes erények kíséretében vonul be a szívébe, azokat rendezi, foglalkoztatja s valamennyinek tevékenységét intézi, miként a hadvezér a maga katonáit. De azokat sohasem működteti egyszerre, egyenlő módon, egyidőben s mindenütt. A királyi Zsoltáros szerint az igaz a patak partján díszlő fához hasonlít, mely a kellő időben megtermi gyümölcsét, mert a lelkében élő szeretet erényeinek gyümölcseként sok jó cselekedetet visz véghez, de nem egyszerre, hanem mindegyiket a maga helyén és idején. Azt mondja a bölcs Salamon: Ahol gyász van, ott a legszebb zene is terhes és alkalmatlan. Ezzel rámutat azoknak hibás és éretlen viselkedésére, kik csökönyösen s minden alkalommal fitogtatnak egy bizonyos erényt. Ezek azon bölcsekhez hasonlítanak, kiknek egyike mindig nevetni, másika mindig sírni akart. De sőt még ezeknél is oktalanabbul járnak el, mert mindenkit gáncsolnak és szidnak, aki nem cselekszik úgy, mint ők. Az ilyenek teljesen félreértik Szent Pál apostolt, aki mondja ugyan, hogy örvendjünk az örvendezőkkel és sírjunk a sírókkal: de hozzáteszi a szeretet
béketűrő, kegyes, bőkezű, okos és engedékeny.
Némely erényeket egyébként mindenkor s mindenütt gyakorolnunk kell. S ezek nem csupán sajátos cselekedeteikben nyilvánulnak meg, hanem szellemükkel behatolnak minden egyéb erénybe. Ritkán nyílik alkalom az erősség, a nagylelkűség gyakorlására; de a szelídség, mérséklet, szerénység, becsület és alázatosság oly erények, hogy azoknak minden cselekedeteinken meg kellene látszaniok. Ez előbbi erények magasztosak és fönségesek, de az utóbbiaknak használata mégis gyakoribb; amiként általánosabban és közönségesebben használjuk a sót, mint a cukrot, bár ez utóbbi drágább és becsesebb amannál. Amiért is azon erényeket mindig kéznél kell tartanunk, mert igen gyakran reájuk szorulunk.
Az erények között ne azoknak adjunk elsőséget, melyekhez hajlandóságunk vonz, hanem amelyek életmódunknak megfelelnek. Szent Paula az erős testi sanyargatásokra hajlott s azt mondotta, hogy azok nagy lelki vigaszára szolgálnak. De fontosabb kötelessége volt az elöljárók iránti engedelmesség. És Szent Jeromos szerint ezen szempontból megrovást érdemelt mert püspöke parancsának ellenére is túlhajtotta a böjtölést. Ellenben az apostolok, kiket az Úr
arra rendelt, hogy az evangéliumot hirdessék s a mennyei eledelt a hívők között kiosszák, egészen bölcsen úgy vélekedtek: hogy ezt a hivatalt a szegények ápolása végett nem hanyagolhatják el, bármily kiváló legyen is egyébként a szeretetnek ez a műve. Minden állásnak megvan a maga sajátos erénye; más erény illeti meg a püspököt, mint a fejedelmet vagy a katonát; más a férjes nőt, mint az özvegyet. Tehát ámbátor minden erényre törekednünk kell, még sem kötelességünk valamennyit egyenlően gyakorolnunk; s mindenkinek főleg
azokra kell magát adnia melyeket élethivatása leginkább megkíván.
A hivatásunkkal össze nem függő erények közül ne azokra törekedjünk, melyek külsőleg csillognak, hanem amelyeknek belső értékük nagy. Az elsőknél ugyanis könnyen csalódás érhet bennünket. Az üstökösöket rendszerint nagyobbnak látjuk a többi csillagnál, bár sem nagyságra sem egyéb alkatukra nézve azokhoz nem foghatók. Érzéki csalódásunk azon alapszik, mert sokkal közelebb vannak hozzánk. Éppígy némely erényt az egyszerű lelkek sokkal nagyobbra tartanak s többre becsülnek másoknál; de csakis azért, mert ezen erényeket közelebbről látják, jobban érzékeik alá esnek s érzéki képzeteiknek egészen megfelelnek. Innen van, hogy a világias emberek többre tartják a testi alamizsnát a lelkinél: többre becsülik a bűnbánat jeléül hordott szőrcsuhát, az ostorozást, a böjtöt, a virrasztást s a sokféle testi sanyargatást a szelídségnél, kegyességnél, a szerénységnél s a lelki sanyargatás minden neménél, pedig ezek sokkal értékesebbek s érdemteljesebbek. Tehát Filótea a legjobb erényeket válaszd s ne a legszembetűnőbbeket; a legkiválóbbakat s ne a csillogókat; a leghasznosabbakat s ne azokat, melyek legtöbb feltűnést keltenek.
Nagyon hasznos különösen egy erényt gyakorolnunk, de nem úgy, hogy a többit a mellett elhanyagoljuk; hanem, hogy kedélyünkben több rend, lelkünkben nagyobb elmélyedés, viselkedésünkben nagyobb megfontolás keletkezzék. Szent János alexandriai püspöknél egykor egy tündöklő szépségű szűz jelent meg; arca ragyogott, mint a nap, pompás ruháját olajfaágak ékesítették s így szólt hozzá: Én vagyok a királynak legidősebb leánya, ha barátságot kötsz velem, trónja elé vezetlek és kegyesen fogad majd téged. Ebből a szent püspök azt értette meg, hogy Isten a szegények iránt való irgalmasságra hívja föl őt; amiért is oly buzgón s oly bőkezűen gyakorolta ezt az erényt, hogy alamizsnás Szent János névvel illették őt.
Egy Eulogius nevű alexandriai ember Isten szeretetéért valami nagy dolgot akart
véghezvinni. Azonban nem érezte magát elég erősnek arra, hogy remetéskedjék, vagy hogy valamely kolostorban az engedelmesség törvénye alatt éljen. Tehát egy egészen fekéllyel borított embert vett házába s ezen gyakorolta a szeretetet s az önmegtagadást; s hogy ezt Isten előtt még kedvesebb módon tegye, fogadást tett, hogy betegét megbecsüli, kiszolgálja s vele teljesen úgy bánik, mint a szolga urával. Bizonyos idő multán mind Eulogiust, mind a beteget a kisértés arra késztette, hogy egymástól elváljanak s ebbeli szándékukat közölték remete Szent
Antallal, ki imigyen válaszolt nekik: „Fiaim óvakodjatok egymástól elválni; mindketten közel álltok végső célotokhoz. S ha Istennek angyala nem talál benneteket együtt, veszélyben forog mennyei koronátok!”
Szent Lajos király meglátogatta a kórházakat s oly gondosan szolgált a betegeknek mintha csak ez lett volna hivatása. Szent Ferenc a szegénységet szerette és úrnőjének nevezte azt; amiként Szent Domonkos az Isten igéjének hirdetését, amiért aztán az általa alapított szerzetes testület a prédikátorok rendjének neveztetett el. Nagy Szent Gergely pápa Ábrahám pátriárka példája szerint az idegenek elfogadásában lelte örömét s miként Ábrahám, zarándokruhában ő is vendégül látta az isteni Felséget. Tóbiás a halottak temetésével gyakorolta a szeretetet. Árpádházi Szent Erzsébet, a nagy fejedelemasszony, a megalázkodásban lelte örömét. Genuai Szent Katalin férje halála után kórházi szolgálatra szentelte magát. Kasszián beszéli, hogy egy jámbor szűz a béketűrés gyakorlása után vágyakozott. Szent Athanáz, ki előtt e szándékát föltárta, egy szegény de haragos, zsémbes és rossz természetű özvegyasszonyt bízott reá, ki örökös pörlekedéseivel a jámbor szűznek elég alkalmat nyújtott a szelídség s engedékenység gyakorlására. Éppígy szentelik magukat Isten szolgái a betegek szolgálatára, a szegények ápolására, a gyermekek keresztényi tanítására; mások az eltévelyedett lelkeket keresik föl; ismét mások azzal foglalkoznak, hogy a hívők között békét és egyetértést létesítsenek. Utánozzák a hímző-művészetet, mely bizonyos alapra selyemmel, arannyal s ezüsttel mindenféle virágot készit, melyeknek kedves sokfélesége az egésznek tervezetét és rendjét mi sem zavarja. Mert azok a jámbor lelkek, kik egy bizonyos erénynek gyakorlására szentelték magukat, azt mintegy alapul tekintik, amelyre a többi erényt is reá építik. Ezáltal cselekedeteikbe egység és rend költözik s valamennyi azon erénynek céljára irányul, amelynek gyakorlására különösen vállalkoztak. Ilyképen e jámbor lelkeknek mindegyike Isten szemében olyan ruhát készít magának, amely az Énekek Énekének menyasszonyáéhoz hasonlít, mely drága selyemből való, gazdag szélű és sokféle dísszel ékeskedik.
Ha valamely nagy bűn kísértete zaklat bennünket, minden erőnkből arra törekedjünk, hogy az ellenkező erényben erősödjünk s a többi erénynek gyakorlását is ugyanezen célra kell irányítanunk. Ezáltal biztosítjuk győzelmünket lelkünk ellensége felett s oly erényt szerzünk, melyet eddig nem bírtunk s a többieket is tökéletesítjük. Ha tehát a kevélység vagy a harag támad föl bennem, akkor szívemet minden erővel az alázatosságra és szelídségre kell hajtanom s minden lelki gyakorlatomat, a szentségek vételét s a többi erényt, az okosságot, az állhatatosságot, a mérsékletet is e célra irányítanom. Nem így cselekedett-e Jób, ki főleg béketűréssel győzte le az ördög kisértéseit s ezáltal a többi erényben is gyarapodott? De sőt Nazianzi Szent Gergely szerint egyetlen, tökéletesen s nagy szeretettel véghezvitt erényes cselekedet által a tökéletesség tetőpontjára emelkedhetünk; minek bizonyságául a kedves és hű Ráhábot hozza föl, ki nagy hírnévre tett szert, mivel egy ízben néhány izraelitával szemben lelkiismeretes vendégszeretetet gyakorolt.