A szent Krizma, melyet az egyház az apostolok tanítása szerint a bérmálásnál s egyéb szenteléseknél használ, faolajból és balzsamból áll. S egyéb erényeken kívül jelenti a szelídséget s az alázatosságot, ezt a két erényt, mely Jézus Szívének annyira kedves, hogy nyomatékkal ajánlotta nekünk mondván: „Tanuljatok tőlem mert szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 5,3) Ezen szókkal szívünket egészen a maga szolgálatára akarja hajtani s azt óhajtja, hogy ezen erények által az ő nyomdokain haladjunk. Az alázatosság tökéletessé tesz bennünket Istenre irányuló kötelmeinkben; a szelídség pedig azon kötelmekben, melyek az emberi társadalomra vonatkoznak. A balzsam, mely minden egyéb folyadékban leülepszik, az alázatosságot jelenti a felszínen úszó olaj pedig a szelídséget mely minden bajon fölülemel bennünket, s az összes erények között első helyen áll, mert virága a szeretetnek, mely Szent Bernát szerint csak akkor tökéletes, ha szelíd és béketűrő is egyúttal.
De jól vigyázz, Filótea, hogy az alázatosságnak és szelídségnek titkos balzsama szívedben rejtőzzék. Ellenségünknek ugyanis szokásos cselfogása, hogy némelyeket ezen erényeknek külszínével szed rá. Sokan csak a beszédben s a külső viselkedésben alázatosak; s aztán anélkül hogy saját lelkületüket jól megvizsgálnák, valóban alázatosaknak és szelídeknek tartják magukat, pedig távolról sem azok. Aminek biztos ismertető jele az, hogy az ilyenek a legkisebb sérelem s a legcsekélyebb nemtetsző szón is módfelett fölindulnak s elkeserednek.
Az igazi alázatosság s a valódi szelídség kitűnő óvszerei a léleknek a fölfuvalkodás s a heveskedés ellen, amikbe valamely kellemetlenség rendszerint belevisz bennünket. Ha tehát a rágalomra felindulunk s felfuvalkodunk: akkor egészen biztos, hogy alázatosságunk és szelídségünk nem valódi, hanem mesterkélt és látszólagos.
Midőn József a szent és nagynevű pátriárka testvéreit Egyiptomból atyjához haza küldé, tanácsképen azt mondta nekik, hogy az úton ne pörlekedjenek. Ugyanezt mondom neked én is, Filótea. Az élet csak zarándoklás, mely az égbe vezet bennünket, tehát ne pörlekedjünk ezen az úton, hanem testvéreink körében a szeretet és béke szellemében haladjunk. Igen, sohase haragudjál és szíved sohase nyíljék meg a harag számára; mert Szent Jakab apostol szerint; „Az ember haragja nem cselekszi Isten igazságát„. (Jak 1,29) Álljunk ellen a gonosznak s alattvalóink erkölcseit szent bátorsággal és nagy nyomatékkal törekedjünk megjavítani, de szelíden és nyugalommal. A felbőszült elefántnak haragját mi sem csillapítja le jobban, mint hogyha egy kicsiny báránykát lát; s az ágyúgolyót mi sem tartóztatja föl jobban, mint a gyapjú. A nyugodt lélekkel tett rendreutasítást szívesebben vesszük, mint a szenvedélyeset; mert készséggel engedünk az elme parancsának, melynek természetes uralmát elismerjük; de ellenszegülünk, ha a szenvedély akar fölöttünk uralkodni. Továbbá ha a szenvedélyre akar támaszkodni az elme, akkor ő is gyűlöletessé válik; elvész vagy legalább is gyengül tekintélye, ha a szenvedély zsarnokságát hívja segítségül.
Ha a fejedelmek béke idején országaikban utaznak, megtisztelt népeik minden módon
kimutatják örömüket. De ha hadseregeikkel érkeznek oda, bár a közjó érdekében történjék ez, még sem veszik szívesen e látogatást, mert a fegyelem dacára is a katonák féktelensége sok bajt okoz egyes polgároknak. Éppígy, ameddig szelíden uralkodik az elme, szigorú szemrehányásait és dorgálásait szívesen veszi mindenki; de ha haragra lobban és epéskedik, inkább félelmet kelt, mint szeretetet, de sőt magamagát is zavarba ejti és nyugtalanítja. Okosabb – mondja Szent Ágoston Profuturushoz írt levelében – az igazságos és józan haragnak is útját állni, mint azt, ha
még oly kicsiny is, szívünkbe bocsátani. Mert ha egyszer beférkőzik oda, a gyenge hajtás egyszerre hatalmas törzzsé növekedik, mely alig irtható ki. Ezért int bennünket Szent Pál apostol, hogy a nap ne szálljon le haragunk fölött (Ef 4,26), mert az éjjelen át csaknem engesztelhetetlen gyűlöletté válik s mindenféle gonosz gondolatokkal táplálkozik. Olyan ember ugyanis még nem volt soha, aki haragját igazságtalannak tartotta volna.
Nagyobb tudomány tehát harag nélkül élni, mint azt okossággal és mérséklettel
kormányozni. És ha vigyázatlanságunk vagy gyarlóságunk folytán megejt bennünket ez a szenvedély, jobb, ha azt azonnal elnyomjuk, minthogy vele alkudozzunk. Mert ha időt adunk neki, könnyen beveszi szívünknek várát s úgy tesz mint a kígyó, mely egész testével beférkőzik oda, ahova fejét bedugta. Azonban, kérdezed, miképpen uralkodhatom a haragon? Mihelyt jelentkezik, lelkednek minden erejével állj neki ellen, azonban ne hevesen és szenvedéllyel, hanem szelíden, de mégis erőteljesen. Mert amiként a bíróságoknál a szolgák néha nagyobb lármát csapnak, mint akiket csendre intenek, szintúgy gyakran megesik, hogy amidőn haragunkat erővel el akarjuk nyomni, még jobban felindulunk s magunk felett többé nem bírunk uralkodni.
Ezen szelíd erőfeszítés után fogadd meg azon tanácsot, melyet Szent Ágoston ad az ifjú Auxilius püspöknek. „Cselekedjél istenfélő ember módjára. S ha néhanapján Dáviddal azt kell mondanod: ‘a harag megvakította szemeimet’, menekülj Istenhez és kiálts hozzá a prófétával: könyörülj rajtam, Uram! – hogy mindenható jobbjával szívedet érintse és haragodat csillapítsa.” Vagyis keressünk Istennél segedelmet, ha az indulat elfogott bennünket. Ugyanígy cselekedtek az apostolok, mikor a viharzó tengeren hánykolódtak. Bizonyára megfékezi s lecsendesíti az Úr a mi szenvedélyünket is és visszaadja lelkünknek nyugalmát. De ezt az imát is nyugalommal és figyelemmel s nem erőszakos fölhevüléssel kell végeznünk. És ez a szabály valamennyi eszközről áll, melyet ezen lelki baj ellen használunk.
Mihelyt észreveszed, hogy a harag valamely hibára ragadott el, haladék nélkül tedd azt jóvá valamely szelíd cselekedettel azon személy iránt, kit megbántottál. Mert amiként a hazugságnak igen üdvösséges ellenszere, ha azonnal visszavonjuk: éppígy fő gyógyszere a haragnak, ha azonnal szelídséggel egyenlítjük ki. Az új seb ugyanis könnyebben gyógyul, mint a régi.
Egyébként pedig, ha lelked egészen nyugodt s nincs semmi okod a haragra, gyűjts magadnak sok szelídséget és engedékenységet, hozzászoktatván magad, hogy kicsiny és nagy dologban egyaránt ilyen szellemben cselekedjél és beszélj.
Emlékezzél arra, hogy az Énekek Énekének menyasszonya nemcsak ajkán s nyelve hegyén hord mézet, hanem nyelve alatt is, tudniillik keblében, ahol tejet is rejteget. Ami arra tanítson bennünket, hogy nemcsak szívünkben rejtőzzék a szelídség, hanem szavainkban is nyilvánuljon meg; s hogy necsak idegenek érezzék megnyerő, kedves viselkedésünknek édes, illatos mézét hanem szelíd lelkületünknek tejét háznépünk és szomszédságunk is élvezze. Ami nagyon sok emberben nincs meg, kik a házon kívül angyaloknak látszanak, otthon pedig valóságos ördögök.