Dolgainknak szorgalmas és iparkodó végzése nagyban különbözik a nyugtalan és aggodalmas kapkodástól. Az angyalok minden lehető buzgalommal munkálják üdvünket, a szeretet viszi ugyanis őket erre s boldog állapotuknak nyugalmát és békéjét ez nem zavarja meg. Azonban bármennyire buzgólkodnak is üdvösségünk körül, nem nyugtalankodnak és nem kapkodnak soha, mert boldogságukkal ez teljesen ellenkeznék.
Tehát gondosan és igyekezettel végezd minden dolgodat, Filótea; mert Istennek szent akarata, hogy szorgalmasan járj el abban, amit reád bízott. Munkád közben azonban ne heveskedjél s ne nyugtalankodjál, mert kedélyünk erős felindulása elhomályosítja értelmünket s akadályul szolgál, hogy jól végezzük azt, amire vállalkoztunk.
Midőn Urunk Mártát rendreutasította, így szólt hozzá: „Márta, Márta, szorgalmatos vagy és sokban törődöl”. (Lk 10,41) Filótea, jól figyelj erre? Ha Márta okosan szorgoskodik vala, nem fogta volna el őt nyugtalanság; de mivel sebtében cselekedett mindent, zavart csinált s ezt kifogásolta benne az Úr. A csendesen és nyugodtan járó folyamok vizei nagy hajó rakományokat hordanak; a csendes eső megtermékenyíti a földet. Ellenben a rohanó folyók s a hegyi patakok pusztítva s dúlva árasztják el az egész vidéket s a közlekedésre alkalmatlanok; amiként a felhőszakadások és zivataros esők is nagy károkat okoznak a mezőkön s a réteken. Sohasem szokott sikerülni, amihez nagy tűzzel fogunk hozzá. Hisz már a régi közmondás azt tartja: Lassan járj, tovább érsz. Azt mondja a bölcs Salamon: Aki szalad, könnyen elesik, s ha jól végezzük dolgunkat, mindig jókor végezzük. A herék nagyon kevés viaszt s mézet készítenek, pedig jobban dongnak s fürgébbek, mint a méhek. Éppígy azok is, kik zajos kapkodással végzik dolgukat, csak keveset végeznek s azt is többnyire rosszul.
A legyek nem erejükkel, hanem sokaságukkal vannak terhünkre; éppígy fontosabb dolgaink is kevésbé nyugtalanítanak bennünket, mint a sok apró. Nyugodt lélekkel fogadd tehát dolgaidat úgy, ahogyan érkeznek s végezd őket kellő sorrendben. Mert hogyha mindent egyszerre s rendszertelenül akarsz megtenni, a túlságos megerőltetés kifárasztja lelkedet s csak azt éred el, hogy teljesen kimerülsz, ami aztán hátrányodra leszen.
Minden dolgodban pedig az isteni Gondviselés legyen támaszod; munkádnak sikere
egyedül ő tőle függ; de neked is okosan s megfontolással vele együtt kell fáradoznod. Légy meggyőződve, hogy Istenben bizakodó munkád mindig sikeres lesz, mondják bár azt jónak vagy rossznak az emberek.
A földi vagyon szerzésénél s kezelésénél kövesd a kis gyermekek példáját, kik egy kézzel atyjukba kapaszkodnak, a másikkal pedig gyümölcsöt vagy virágot szednek. Vagyis munkád közben meg ne feledkezzél hogy mennyei Atyádtól függsz s az ő oltalma alatt állsz, ki a zsoltár szerint kézen fog téged, hogy semmi baj ne érjen. Időközönkint fordítsd feléje tekintetedet, hogy megtudjad, helyesli-e foglalkozásodat. Főleg arra ügyelj, hogy a bírvágy el ne szakítson tőle s oltalmától meg ne fosszon; mert ha ezt elveszíted, botlás nélkül egy lépést sem tehetsz. Tehát, Filótea, mindennapi s nem sok gonddal járó dolgaidat úgy végezd, hogy ne annyira ezekre, hanem inkább Istenre gondolj; ha pedig dolgaid oly fontosak, hogy egész ügyelmedet
lekötik, akkor is gondolj néha Istenre, miként a hajósok, kik inkább néznek az égre, mint a tengerre, hogy hajójukat szerencsésen kormányozzák. Ha így cselekszel, Isten veled, benned s javadra dolgozik majd s megadja munkádnak azon vigasztaló sikert, melyet óhajtottál.