A szeretet tökéletessé tesz bennünket; a szeretetet azonban az engedelmesség, tisztaság és Szegénység szerzi meg nekünk. Mert az engedelmesség lelkünket, a tisztaság testünket, a szegénység vagyonunkat szenteli a szeretetnek s Isten szolgálatának. Ezen három erény mintegy hármas karja azon keresztnek, melyre Jézussal fölfeszíttetünk s mind a három egy negyedik erényen, az alázatosságon alapszik. Nem szólok e három erényről, amennyiben azok ünnepélyes fogadalmak tárgyai; ezek ugyanis kizárólag a szerzeteseket illetik. De még az egyszerű fogadalomról sem tárgyalok; mert bár a fogadalom sok kegyelemnek s érdemnek
kútforrása: mindazonáltal a tökéletesség elérésére nem szükséges, hogy valaki ezen erények követése céljából fogadalommal kösse le magát, hanem csak az kívántatik meg, hogy azokat valóban gyakorolja. Mert ámbár igaz, hogy a szerzetesi ünnepélyes fogadalom a tökéletesség útjára vezeti az embert, azonban igen nagy a különbség a tökéletesség ösvénye s maga a tökéletesség között. Az áldozópapok s a szerzetesek ugyanis mind a tökéletesség útján haladnak; azonban látjuk, hogy nem valamennyi egyszersmind tökéletes is. Iparkodjunk tehát, Filótea, ezen erényeket hivatásunkhoz mérten gyakorolni; mert ha a tökéletesség állapotát nem is, de magát a tökéletességet általuk elnyerhetjük. Egyébként pedig ezt a három erényt, ha nem is egyenlő módon, de mégis mindnyájan tartozunk gyakorolni.
Két neme van az engedelmességnek: a köteles s a szabadakaratból származó engedelmesség. A köteles engedelmesség erejénél fogva alázatos engedelmességgel tartozol az egyház fejeinek, a római pápának, a püspököknek és ezek helyettesének; így továbbá polgári főnökeidnek, a fejedelemnek s állami föllebbvalóidnak; végül házi elüljáróidnak, szülőidnek s gazdádnak. Ezt az engedelmességet mondjuk kötelesnek, mert föllebbvalóival szemben azt senki meg nem tagadhatja, kik hatalmukat Istentől nyerték, hogy a reájuk bízottakat kormányozzák. Teljesítsd tehát készséggel rendelkezéseiket. Ez ugyanis soha meg nem szűnő kötelességed és hogy engedelmességed tökéletes legyen, tedd meg azt is amit tanácsolnak, kívánnak vagy óhajtanak, amennyire t.i. a szeretet és okosság ezt megengedi. Fogadj szót, ha valami kellemeset parancsolnak, például az evést vagy a szórakozást; s bár az ilyen dolgokban az engedelmesség nem nagy erény mégis nagy hiba volna az engedetlenség. Fogadj szót, ha közönyös dolgot parancsolnak; például, hogy mely ruhát vedd magadra; mely úton menj; hogy beszélj vagy hallgass. Ez az engedelmeskedés már érdemteljesebb lesz. De fogadj szót nehéz, kellemetlen és fárasztó dolgokban is; ez az engedelmességed aztán tökéletes lesz. Végül engedelmeskedjél ellenmondás, halogatás és kedvetlenség nélkül, serényen, szeretettel, de sőt örömmel. Főleg pedig engedelmeskedjél aziránt való szeretetből, ki mert szeretett bennünket, engedelmes lőn a kereszthaláláig; s aki Szent Bernát szerint inkább életétől akart megválni, mintsem az engedelmességtől.
S hogy megtanulj készséggel engedelmeskedni elüljáróidnak, Iégy azok iránt is engedékeny, kik veled egy sorban vannak, ellenmondás nélkül fogadván nézeteiket, amennyiben t.i. semmi rossz sincs bennük. De sőt alattvalóidnak ésszerű kívánságait is teljesítsd s ameddig nem rendetlenkednek, hatalmadat ne éreztesd velük kemény módon.
Téved, ki azt hiszi, hogy könnyebben esnék neki az engedelmesség, ha szerzetes volna; holott most is nem szívesen és kedvetlenül engedelmeskedik Isten által rendelt elüljáróinak.
Önkénytes engedelmességnek azt nevezem, amelyre nem valamely törvény kötelez
bennünket, hanem amelyre magunk jószántából vállalkozunk. A fejedelmet, a püspököt, szülőinket, de sokszor a hitvestársat sem magunk választjuk; de igen is lelkiatyánkat s lelki vezetőnket. Akár megfogadjuk az ilyetén választásnál, hogy lelkiatyánknak mindenben engedelmeskedünk, miként ezt Szent Terézia tette; akár fogadalom nélkül tesszük azt: ez az engedelmesség mindig önkénytes, mert oka és alapja kizárólagosan a magunk akaratában van.
Valamennyi elüljárónknak engedelmeskednünk kell; azonban mindegyikének azon ügykörben, amely reátartozik. A fejedelemnek a világi és polgári rendhez tartozó dolgokban; a püspöknek az egyházi kormányzathoz tartozó ügyekben; szülőinknek, hitvesünknek, gazdánknak a háziakra vonatkozókban; mindenféle lelki ügyeinkben pedig lelkivezetőnknek. A jámbor életnek gyakorlatait lelkiatyád szabja meg számodra, ezáltal belső értékük kétszeressé válik. Mert már önmagukban is jók lévén, érdemüket növeli az engedelmesség, melynek gyökeréből fakadnak. Boldogok az engedelmesek, mert Isten megőrzi őket minden botlástól.