A tisztaság az erények lilioma s általa már ezen életben hasonlítunk az angyalokhoz. Mi sem szép, ami nem tiszta egyszersmind; az emberek tisztasága pedig szűzi ártatlanságukban áll. Becsületességnek, ártatlanságnak is mondjuk ezt az erényt, melynek ellentéte a romlottság és fajtalanság. Valamennyi erény között ez az egyedüli, mely egyaránt ékesíti a lelket és a testet.
Sohasem szabad érzékeinknek tisztátalan élvezetekbe merülniök; az ember értelmes lény és képmása Istennek, amiért is mindenkor a léleknek kell uralkodnia a test fölött. A tiszta szív hasonlít a gyöngykagylóhoz, mely csak az égből lehulló tiszta vízcseppet fogadja magába; éppígy a tiszta szív is csak azon érzéki örömet élvezheti, melyet a jó Isten rendelt.
Ezen erénynek első foka, hogy szándékosan sohase tégy olyat, ami akár a házaséletben, akár azon kívül a tisztességgel bármiképpen ellenkezik.
A második fok azt kívánja, hogy a megengedett, de fölösleges és haszontalan érzéki
örömöket is a lehetőség szerint tartsd távol magadtól.
Végül a harmadik fok azt követeli, hogy a szükséges és törvényes élvezethez se tapadjon szívünk.
Egyébként pedig ez az erény mindenkinek mód felett szükséges. Az özvegyi állapotban levőknek erős lélekkel kell a tisztaság felett őrködniök, nemcsak hogy a jelennek s jövőnek, hanem hogy a múltnak érzéki ingereit is fékezzék; mert a visszaemlékezés nyomán képzelőtehetségünk könnyen fogékony a rossz és veszélyes képzetek iránt. Szent Ágoston megcsodálta Alipius nevű kedves tanítványában a léleknek ama kiváló tisztaságát, mellyel a korábbi évek érzéki örömeinek még emléket is kiirtotta magából. És valósággal mindenki tudja,
hogy a meg nem sértett gyümölcsöt könnyű eltenni, de ha némi ütődése vagy hibája van, csak cukorban vagy mézben tartható el. Éppígy a tisztaságot is különféle módon lehet megőrizni, ha sérelem még nem esett rajta; de hogyha hamva már elveszett, egyedüli megőrzője az igazi jámborság, melynek édességét sokszor hasonlítottam a mézzel össze.
A szűzi tisztaságnak nagy lelki egyszerűségre és igen érzékeny lelkiismeretre van szüksége, hogy minden helytelen gondolatot elűzzön magától és minden érzéki inger föléje emelkedjék. A szűzies lelkeknek sohasem szabad kételkedniök, hogy erényük hasonlíthatatlanul értékesebb, mint minden, ami vele meg nem fér. A sátán ugyanis Szent Jeromos szerint nem tűri, hogy a tiszta lélek ne ismerje az érzékiséget; tehát arra törekszik, hogy annak megkívánását keltse föl benne. Épen azért vonzó, bár hamis képzetekkel nyugtalanítja; ami ugyanazon szent atya szerint a lelket arra csábítja, hogy nagyratartsa azt, amit eddig nem ismert. Így aztán a tisztátalan élvezetek hamis és oktalan megítélése s az érzékies hajlandóság sok fiatal embert
elcsábít, ideiglenes és örök romlásba dönt; ezek aztán úgy járnak, mint a pillangó, mely azt hiszi, hogy a láng éppoly édes, amilyen fényes, vakon belerohan s elég benne.
A tisztaság a földi élet minden állapotában, még a házas életben is szükséges. Mindenkivel békés és szent életet folytassatok, így szól az apostol, e nélkül senki sem látja meg Istent. Aranyszájú Szent János és Szent Jeromos szerint a szent élet alatt a tisztaságot érti az apostol. Igen, Filótea! Akinek szíve nem tiszta, az nem látja meg Istent s nem fog lakni az ő hajlékában. Mert Üdvözítőnk szerint az ebek s a tisztátalanok kirekesztetnek abból. Ellenben „boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent”. (Mt 5,8)