Mindig tartsd szemmel magad, hogy azonnal eltávolítsad mindazt, ami érzékies ingert
kelthetne benned. Ez a baj ugyanis észrevétlenül lopódzik belénk és csekély kezdetből csakhamar nagyra nő. Könnyebb előle menekülni, mint belőle kigyógyulni.
A tisztaság azon kincs, melyet Szent Pál szerint nagy törékeny edényben hordunk. S
valósággal törékenysége nagyon hasonlít azon edényekéhez, melyek a legkisebb összeütődésre megrepednek. Az edényben álló friss víz azonnal elveszíti tisztaságát, ha valamely állat ivott belőle. Éppen azért Filótea még azon tréfás érintéseket se tűrd, melyek a keresztény szendeséggel, valamely személy vagy az erény iránt való köteles tisztelettel ellenkeznek. Mert bár ezen cselekedetek inkább könnyelműségből, mint rosszaságból származnak és nem megszokottak s bár általában a szív tisztaságát nem veszélyeztetik: arra mégis rossz befolyással lehetnek. A tisztességtelen érintések pedig teljesen tönkreteszik a tisztaságot.
A tisztaságnak székhelye és gyökere a szív; külső tevékenysége pedig az, hogy érzékeinket kormányozza. Az érzékek által éppúgy veszendőbe mehet mint a rossz gondolatok s vágyódások által. A szemérmetlen tekintet, beszéd, érintés, mely a léleknek érzéki örömet okoz, valóban a tisztátalanság bűne; épp azért mondja az apostol: „Tisztátalanság ne említtessék tiköztetek”. (Ef 5,3) A méhek nemcsak nem szállnak a hullára, hanem annak kellemetlen szagától is elriadnak. Figyeld csak meg, mit mond a Szentírás az Énekek Énekének menyasszonyáról: Kezeiről mirha csepeg (5,5), tudod, ez az illatszer mindent megóv a rothadástól; ajkait bíborszalag veszi körül (4,3), ami azt jelenti, hogy szemérmetessége még a legkisebb helytelen szóra is elpirul; szemei ártatlan galambszemek, fülbevalója színarany, ami a tisztaságot jelképezi. Ilyen legyen tehát az istenes lélek; minden érzéke legyen ártatlan, szűzies
és tiszta.
A tisztaság erénye sokféle módon veszhet el, amennyiben valamely kisebb-nagyobb
tisztátalan cselekedet gyengíti, veszélyezteti, sőt teljesen tönkre is teszi azt. Egynémely tréfás, megfontolatlan, szabados viselkedés szorosan véve nem sérti ugyan nagyon a tisztaságot, de mégis gyengíti s megfosztja hamvától s fényétől. Más, nem pusztán megfontolatlan és tréfás, hanem bűnös, tisztességtelen és érzékies cselekedetek, nemcsak halálos sebet ejtenek a tisztaság erényén, hanem ha érzéki gyönyörrel társultak, teljesen tönkre is teszik azt.
Ne barátkozzál feslett erkölcsű egyénekkel, főképen, ha még szemérmetlenek is. Azt
mondják, ha a bakkecske megnyalja az édes mandulafát, annak gyümölcse keserűvé válik. Éppígy ama romlott lelkek sem képesek társalogni a nélkül, hogy a tisztaságot súlyosan meg ne sértsék.
Ellenben barátaidat a tiszta lelkű, istenfélő és erényes emberek közül válaszd; olvasd gyakran a Szentírást, mert Isten igéje szeplőtelen és tisztává teszi azokat, kik vele szívesen foglalkoznak.
Erősen ragaszkodjál a megfeszített Jézushoz, szellemileg az elmélkedés, avagy valósággal a szentáldozás útján egyesülvén vele. Ha szíved Jézuson, Istennek e szeplőtlen bárányán pihen, lelked s minden érzéked csakhamar megtisztul a testiségnek minden ingerétől.