„Boldogok a lelki szegények, mert övék mennyeknek országa” (Mt 5,3); a lelkileg gazdagok tehát boldogtalanok, mert osztályrészük a pokolnak kínja. Lelki gazdag pedig az, kinek szíve a kincsekhez tapad; aki a kincsekben nem leli örömét és boldogságát, az lelkileg szegény. A jégmadár a tengerparton igen mesterséges fészket épít, mely alakra az almához hasonlít és csupán a tetején van egy kis nyílása. Szerkezete oly szilárd, hogy a zajló hullámoknak egyetlen cseppje sem hatol át falain; hanem a tengeren lebegve a vizeknek közepette is mintegy uralkodik a tenger felett. Ilyképen a te szíved is, ó Filótea, mindenkor csak az ég, csak a szeretet számára legyen nyitva és zárkózzék el a mulandó dolgok elől. Ha gazdag vagy, szíved ne tapadjon a kincsekhez, hanem emelkedjék mindenkor azok fölé, így aztán gazdagon is szegény levén, uralkodjék a gazdagság felett. Sohase engedd, hogy e mennyei lelkület a földi dolgokba süllyedjen; hanem álljon ezeknek fölötte s úgy törjön az ég felé.
Ha valaki mérget tart kezében, az még nincsen megmérgezve. Minden gyógyszerész kezel mérget, de azért megmérgezve egy sincs, mivel a mérget csak edényekben őrzi s azt jó célra fordítja. Éppígy neked is lehetnek kincseid s azoknak mérge még sem hatol szívedbe; ha t.i. azokat csupán házadban őrzöd, nem pedig szívedben. Nagy előnye a kereszténynek, hogy valóban gazdag s lélekben mégis szegény lehet; élvezheti a gazdagság előnyeit ezen életben s megszerezheti a szegénység érdemeit a jövendő életre. Ó Filótea, senki sem vallja be a kapzsiságot és e rút vonást mindenki elhárítja magáról. A sok gyermekkel az, előrelátó okossággal takaródznak, mely azt kívánja, hogy ki-ki megfelelő jövedelmet biztosítson magának. Soha sincs elegendő vagyonuk, mindig újabb okok kényszerítenek még nagyobb vagyonnak szerzésére. A legfösvényebb sem hiszi, hogy ő valóban az. A fösvénység sajátságos neme a láznak, melyet annál kevésbé érzünk mennél erősebb és hevesebb. Mózes egy égő csipkebokrot látott, mely sohasem égett el; ennek éppen ellentéte a fösvénység tüze, mely elégeti s fölemészti az embert aki mindamellett azt hiszi, hogy az emésztő forróság, melyet érez, csak mérsékelt és egészen természetes szomjúság.
Ha nagy, hosszantartó és nyugtalan vágyódás fog el földi vagyon után, tudd meg, hogy te valóban kapzsi vagy, s pedig még azon esetben is, ha nem igazságtalan módon törekszel vagyont szerezni. Miként a beteg, aki nagyon erősen, szüntelenül és nyughatatlanul kívánja az italt, ezáltal elárulja, hogy csakugyan lázas, bár csupán vizet kíván inni.
Ó Filótea, én azt hiszem, nem lehet igazságosan megkívánni azt, amit felebarátunk jogosan birtokol; mert ennek az a színe van, hogy másnak rovására keressük a magunk javát. Aki valamely birtoknak törvényes ura, annak nagyobb joga van azt tovább is megtartani, mint nekünk, bár törvényes módon sikerülne is azt megszereznünk. Tehát jogos-e azon vágyódásunk, mely az ilyetén birtoknak megszerzésére törekszik? És ha jogos is volna, a szeretettel mindenesetre ellenkeznék; és mi sem vennők szívesen, ha más ilyen módon törekednék a mi birtokunk után.
A felebarát vagyonára ne áhítozzál, míg csak ő maga nem akar túladni rajta; ez esetben az ő kívánsága a tiedet igazságossá s a szeretettel megegyezővé teszi. De sőt azt is megengedem, hogy vagyonod gyarapítására törekedjél, de úgy, hogy ebben se a szeretet, se az igazságosság csorbát ne szenvedjen.
Ha a vagyonhoz szeretettel ragaszkodol, ha szenvedéllyel gondolsz reá, ha szíved lelked rajta csüng, ha nagyon félsz és nyugtalankodol, hogy azt elveszthetnéd: tudd meg, hogy még mindig lázas vagy s a kapzsiság tüze még nem aludt el benned. Mert a lázas beteg oly mohón, oly hirtelen s oly kéjjel issza a vizet, ahogyan egészséges ember azt sohasem teszi; s valamely dologban csak akkor telik kedvünk, ha nagyon ragaszkodunk hozzá. Ha javaid vesztén nagyon szomorú és vigasztalan vagy, hidd el Filótea, szíved még igen nagyon tapad hozzájuk. Mert az elvesztett dologhoz való ragaszkodásunkat mi sem bizonyítja jobban, minthogyha azok elveszte felett bánkódunk.
Szíved tehát ne sóvárogjon az után, ami nem a tied; de még ahhoz se kösd szívedet amid van; a szenvedett kár ne szomorítson el; akkor némi joggal hiheted, hogy bár gazdag vagy, lélekben mégis szegény és boldog vagy, mert a szegényeké a mennyeknek országa.