Filótea, ha igazán szegény vagy, légy rajta, hogy lelked is az legyen; váljék az ínség
erénnyé s a szegénység drágakövét kamatoztasd teljes értékkel. A világ ugyan nem ismeri ezt és nem is tartja sokra, fénye azonban mégis csodálatos és értéke igen nagy.
Légy csak türelemmel; szegénységed igen jó társaságba kerül. Megváltónk, szentséges Szűz Anyja, az apostolok, a szenteknek seregei szegények voltak s megvetették a világ kincseit, holott bírhatták volna. Mit sem törődve a világ véleményével, sok előkelő egyén nagy utánjárással a kolostorban s a kórházban kereste a szent szegénységet. Így cselekedett Szent Elek, Szent Paul, Szent Paulinus, Szent Angéla és mások. Íme, Filótea, neked önként kínálkozik az: és fáradoznod sem kell, hogy megtaláljad. Öleld tehát kebledre, mint leghűbb barátnéját Krisztusnak, aki szegénynek született, szegénységben élt és halt meg.
A te szegénységednek, Filótea, két kiváló előnye van, ami reád nézve sok érdemnek lehet a kútforrása. Az első az hogy nem magad választottad, hanem Isten küldötte reád, a nélkül, hogy akaratodnak abban legkisebb része volna. Mindig kedvesebbé tesz bennünket Isten előtt, ha szívesen és szeretettel fogadjuk azt amit gondviselő keze mér reánk. Éppen azért az Isten akaratából való egyszerű és tiszta megnyugvás béketűrésünket igen nagy érdeművé teszi.
A második előny pedig az, hogy ez a szegénységed valósággal szegénység. Az olyan
szegénység, mely nagyrabecsüléssel, dicsérettel, hízelgő elismeréssel, mások közreműködésével jár, tulajdonképpen gazdagság. Az ilyen legalább is nem olyan szegény amilyen lehetne. Azonban a megvetett a világból kitaszított, legyalázott s elhagyott szegénység az már valóban az. Ilyen legtöbbnyire a világi emberek szegénysége, akik arra nem önkéntesen vállalkoztak, hanem szükségből és kényszerűségből azok, amiért is aztán nagyon kevésre becsüli a világ őket. Szegényebbek ők a szerzeteseknél, akiknek szegénységét egyébként az
ékesíti, hogy önkéntes és fogadalom által van megszentelve.
Ne panaszkodjál tehát, Filótea, szegénységed miatt. Hisz csak a miatt szoktunk
panaszkodni, ami nincsen ínyünkre; s ha nem tetszik neked a szegénység, akkor szíved is, vágyakozásod is gazdag. Ne szomorkodjál, ha nincsen meg, amire szükséged van; hisz éppen ez a tökéletes szegénység. Ha valaki szegény akar lenni s az azzal járó nehézségeket nem akarja magára venni, az szörnyen nagyravágyó; mert a szegénység becsületét s a gazdagság előnyeit egyszerre akarja élvezni.
Ne szégyeld szegénységedet, sem azt, ha Isten nevében alamizsnáért kell könyörögnöd. Fogadd alázattal, amit adnak; s vedd békével, ha elutasítanak. Gondolj sokszor arra, miként költözött a Boldogságos Szűz isteni gyermekével Egyiptomba s mennyi nyomort s megvetést kellett szenvednie. Ha így élsz, szegénységed dacára is gazdag leszel.