Azt kérdezed, Filótea, miképpen óvakodjunk a helytelen és tisztátalan barátkozástól?
Midőn a legelső kísértést érzed szívedben, legyen az bármilyen gyenge, fordulj azonnal s egészen ellene. Utáld meg teljesen ezen érzéki izgalmat, menekülj az Üdvözítő keresztjéhez és töviskoronájával szegélyezd körül szívedet, nehogy ezen apró rókák hozzád férkőzzenek. Lelked ellenségével sohase köss békét, ne mondd: meghallgatom, de szavára nem hajlok, fülembe beszélhet, de szívemet elzárom előtte.
Az Istenre kérlek, Filótea, az ilyen dolgokban légy kérlelhetetlenül szigorú. A szív és fül
nagyon közel van egymáshoz. S amiként nem lehet föltartóztatni a folyót, mely a hegyről rohan lefelé, éppoly nehéz meggátolni, hogy a méreg, mely a fülbe hatolt, el ne jusson a szívbe. Aki féltékenyen őrzi becsületét, az sohasem hallgat a kísértő szavára s aki erre hallgat, ó annak a szíve veszendőbe indult. A Boldogságos Szűz hallván az angyal magasztaló szavait, megzavarodott, mert egyedül volt. Íme, a tisztaságos Szűz fél az emberi alakban megjelent angyaltól, bár ez mennyei dolgokat közöl vele és mi tisztátalanok ne féljünk olyan, bár angyali alakban megjelent embertől, ki hiábavaló, érzékies, hízelgő szókkal halmoz el bennünket? Az ilyetén udvariasságokat még az illendőségre s a tisztességtudásra való hivatkozással sem szabad elfogadnunk; de még akkor sem, ha ez által az udvariatlanság hírébe kerülünk.
Meg ne feledkezzél, Filótea, hogy szívedet Istennek szentelted, szeretetedet is neki
ajánlottad; tehát szentségtörés volna, ha, bár csekély részben is, elvonnád azt tőle. Sőt inkább újítsd meg minden erre vonatkozó jámbor szándékodat és kérd Isten segítő kegyelmét, hogy szíved az ő szeretetében legyen állandó.
Ha szíved esetleg a rossz szeretkezés hálójába került, ó mily nehéz lesz abból ismét
szabadulnod! Kétségbe azonban ne essél. Borulj le Isten előtt s ismerd be igen nagy
nyomorúságodat, gyarlóságodat és hiábavalóságodat. Aztán minden erőddel irtsd ki szívedből a rossz szeretetnek csiráit; utasítsd el magadtól a vett ígéreteket és szilárdul határozd el hogy soha többé ilyen viszonyba nem bocsátkozol. De még azt is tanácsolnám, hogy lehetőleg messze távozzál azon személytől, akivel viszonyt szőttél. Ha igaz az, hogy a kígyó által megmart ember nehezen gyógyul meg, ha ugyanilyen bajban szenvedő van közel hozzá, úgy ez sokkal inkább áll azokról, kiknek szívét a rossz irányú szeretkezés sebezte meg. Azt mondják, hogy a helyváltoztatás enyhíti a szívnek fájdalmát. Ez okból Szent Ágoston is elhagyta Tagasztét, ahol barátjának elhunyta nagyon lesújtotta és Kártágóba költözött.
De mit cselekedjünk, ha nem áll módunkban máshová mennünk? Ezen esetben minden érintkezést, minden beszélgetést, minden enyelgést meg kell szakítanunk, nehogy a gonosz szenvedély újabb táplálékot nyerjen. Ha pedig a szóbaereszkedés el nem kerülhető, ez csak arra szoruljon, hogy bátran s határozottan kijelentsük miszerint a bűnös viszonynak örökre vége van. Mindenkinek; ki az ilyetén szeretkezés hálójába került, azt kiáltom a fülébe: nem gyengéd kézzel kell ezt a köteléket föloldanunk, hanem erélyesen, gyorsan, tűzzel-vassal kell pusztítanunk azt a viszonyt mely homlokegyenest ellenkezik Isten szeretetével.
De azt mondod, nem viselik-e a fölszabadított rabszolgák korábbi láncaiknak sebhelyeit? S ha széjjeltépem is szívemnek béklyóit, nem maradnak-e meg benne a korábbi benyomások; benyomásai ama rabszolgaságnak, melyet azelőtt oly édesnek tartottunk? Filótea! ha érdem szerint utálod meg bűneidet, akkor undorral fordulsz majd el minden korábbi rossz hajlamodtól és szívedben nem marad meg egyéb, mint a felebaráti szeretetnek azon érzelmei, melyekkel mindenkinek tartozol. De ha bánatod erőtlensége a rossz hajlandóságokat nem írtja ki belőled gyökerestől, akkor járj el a következő módon:
Vonulj el a lelki magányba; ezerszeres fölbuzdulással mondj le azon hajlamokról és
kísértésekről, melyek lelkedet ostromolják; fordíts több időt a jó könyvek olvasására; gyónjál gyakrabban; járulj a szentáldozáshoz lelkiatyád tanácsa szerint; tárd föl előtte őszintén s alázattal lelki bajaidat, kedélyhangulatodat s a kísértéseket. S ha kitartó hűséggel teszed ezt, nincs kétség, hogy Isten a szenvedélynek minden nyomát eltávolítja lelkedből.
De azt mondod, nem hálátlanság-e, ha viszonyodat ily udvariatlan módon szakítod meg? Ó boldog hálátlanság, mely Isten előtt kedvessé tesz téged! Nem Filótea, Isten nevében mondom, ez nem hálátlanság, hanem igen nagy jótétemény. Mert széttörvén béklyóidat, amazéit is széttöröd; s bár kezdetben nem látja be, mily nagy szerencse érte őt, mégis csakhamar belátja majd s akkor a Zsoltáros szavaival együtt áldjátok Istent, mondván: „Ó Uram, szétszakasztottad köteleimet. Neked áldozok dicséret-áldozattal és az Úr nevét segítségül hívom”. (Zsolt 115,7-8)