Sohasem helyeseltem azoknak eljárását, akik, hogy valakit lelkileg megjavítsanak az
átalakítást a külsőségeken, a testtartáson, ruházaton, a hajviseleten kezdték. Ezt ugyanis a belsőn kell megkezdeni: „Térjetek hozzám teljes szívetekből” (Joel 2,12). „Add nekem, fiam, a te szívedet” (Péld 23,26), így szól az Úr. És valóban, mert a szív cselekedeteink kútforrása, ezek tehát épen olyanok, amilyen maga a szív. Az isteni vőlegény a vele való teljes egyesülésre híván föl a lelket, így szól hozzá: „Tégy engem mint pecsétet szívedre, mint pecsétet karodra”. (Én 8,6) Valóban, aki Jézust szívében viseli, külső cselekedeteivel is megvallja őt, melyeket a karok jelképeznek. Épen ezért mindenekelőtt e szent és tiszteletreméltó fohászt szeretném szívedbe írni: Éljen az Úr Jézus! Mert ha az édes Jézus szívedben él, akkor ott lesz ő minden cselekedetedben, szavaidban, szemeidben; és Szent Pállal majd fölkiálthatsz: Én élet, de nem én élek, hanem Jézus Krisztus él énbennem. Mert aki a szívet bírja, azé az egész ember. Azonban ezt a szívet amelyen javulásunk kezdődik, külsőnk kellő rendbentartására is meg kell tanítani, hogy már ezen is látható legyen az igazi Jámborság és a bölcs okosság. Szolgáljon e célra a következő útbaigazítás.
Ha jól elbírod a böjtöt, az egyházi böjtön kívül is böjtölj néha. Mert azonkívül, hogy a böjt a lelket Istenhez emeli, a testet megfékezi, az erényt megkönnyíti s érdemeinket gyarapítja: az érzéki étvágyat korlátozza s a testet a lélek törvényének veti alá; s ha nem is böjtölünk sokat, lelkünk ellensége tart tőlünk, tudván, hogy értünk a böjtöléshez. Szerdán, pénteken, szombaton mindig böjtöltek a régi keresztények. Utánozd némileg e jámbor szokást, amennyiben t.i. áhítatod és lelkiatyád tanácsa arra buzdít.
Azt is figyelmedbe ajánlom, amit Szent Jeromos Léta nevű nőhöz írt: „Nem szeretem, ha a fiatalok és gyenge szervezetűek hosszan és túlságosan böjtölnek”. Tapasztalásból tudom, hogy a fiatal csikók, ha nagyon elfáradtak, könnyen letérnek az útról. Ezzel azt akarom mondani, hogy ha a fiatalságot a túlságos böjt beteggé teszi, könnyen átcsap a puha s elkényeztetett életre. A szarvas nem tud sebesen futni, ha nagyon kövér, vagy ha nagyon sovány, Éppígy a túlságosan táplált s a túlságosan leromlott test egyenlően ki van téve a kísértéseknek. Az első esetben ugyanis a test engedetlen, a másodikban pedig mindenre képtelennek tartja magát. A túlhajtott böjtölés, sanyargatás, legjobb éveinkben képtelenné tesz bennünket a szeretet műveinek gyakorlására; amiként Szent Bernát is megbánta, hogy kezdetben testét túlságosan sanyargatta. De sőt az is megtörténhetik, hogy mivel túlszigorúan bántunk testünkkel, későbben azt ápolni kényteleníttetünk.
A böjt s a munka egyaránt fárasztja és gyengíti a testet; ha tehát Isten dicsősége végett dolgoznod kell, inkább vállald a dolgot, mint a böjtöt: Ezt tartja az anyaszentegyház is, midőn a parancsolt böjtök alól fölmenti azokat, kik Isten s a felebarát ügyében fáradoznak. A böjtölés magában véve terhes; de nem kevésbé terhes a betegek szolgálata, a börtönben sínylődők meglátogatása, a gyóntatás, prédikálás, a szomorúak vigasztalása, az imádság s az irgalmasság egyéb cselekedetei. Ez utóbbiak becsesebbek a böjtnél; mert míg egyrészről a testet
megfékezik, másrészről gyümölcseik sokkal nagyobbak és kiválóbbak. Igy tehát általában azt mondhatjuk, hogy jobb testi erőinket megtartani, semmint azokat túlságosan gyengíteni; mert ez utóbbit mindenkor megtehetjük, de az elveszett testi erőket nem szerezhetjük mindenkor vissza.
Bizonyára nagy figyelemre kellene méltatnunk Üdvözítőnknek a tanítványokhoz intézett eme szavait: Egyétek azt, amit elétek tesznek. Nagyobb erény, válogatás nélkül megenni azt, amit fölszolgálnak akár ízlik, akár nem, mint mindenkor a legrosszabbat kiválogatni. Mert bár az utóbbi eljárás szigorúbbnak látszik, mégis az előbbiben kevésbé érvényesül saját akaratunk, amennyiben ízlésünkről s az ételek szabad választásáról önként lemondunk. Egyébként pedig nem csekély önmegtagadás, ha ízlésünk mindenhez alkalmazkodik; azonfölül az önmegtagadásnak ez a módja nem feltűnő, nincs kárára senkinek s az udvariasságnak szabályaival is megegyezik. Valamely tálat visszautasítani s más után nyúlni, minden fogást szemügyre venni s megérinteni, minden fölött rosszaló nyilatkozatot tenni és sok más hasonló különlegesség, elpuhult lélekre mutat, mely nagy rabja az evésnek. Többre becsülöm Szent Bernátot, hogy egy ízben bor vagy víz helyett olajat ivott, mint hogyha ürmöst ivott volna; mert ebből az tetszett ki, hogy nem figyelt arra, mit ivott. És éppen az étel és ital iránt való ezen teljes közönyösségben áll a tökéletes végrehajtása Üdvözítőnk ama szavainak: Egyétek azt,
amit elétek tesznek. Természetesen nem szólok azon ételekről, amelyek az egészségnek s a szellemi képességeknek ártanak. Ilyennek némely egyénre nézve a forró, fűszeres, füstölt eledelek. Amiként azon esetekről sem szólok, melyekben a test rendkívüli táplálékra szorul, hogy képes legyen Isten dicsőségére valamely terhesebb munkát elvégezni. Egyszóval a mérsékelt és egyenletes józanságot a túlhajtott, de időnként az ellenkezőbe átcsapó nélkülözéseknél többre kell tartanunk.
A mérsékelt sanyargatás s egyéb bűnbánati cselekedetek serkentik a buzgalmat s a
jámborságot s engedelmességre hajtják a testet. Mindez azonban nem való a házasoknak, a gyenge szervezetűeknek s akiknek hivatása emésztő munkával jár. Mindazonáltal a bölcs lelkiatya tanácsa szerint a bűnbánati napokon némi testi sanyargatást lehetne alkalmazni. Az alvás álljon arányban a szükséggel s a testi szervezettel, hogy a napi munka hátrányt ne szenvedjen. S mivel a Szentírás, a szentek példája s a köztapasztalat szerint a munkára a reggeli idő a legalkalmasabb: az esti lefekvést úgy intézzük, hogy hajnalban korán fölkelhessünk. Hisz maga az isteni Üdvözítő is kelő napnak és Szentséges szűz Anyja hajnalpírnak neveztetik. Ez
az idő a lélekre nézve a legnyugodtabb s az áhítat gyakorlataira a legmegfelelőbb. A madarak is már kora hajnalban fölébresztenek bennünket, hogy velük egyetemben zengedezzük Isten dicsőségét.
Bálaám szamárháton indult Bálák királyhoz; de mivel rossz szándéka volt, kivont karddal útját állta egy angyal, hogy megölje őt. Az oktalan állat látván az angyalt, háromszor állott meg, bár erősen ütlegelte gazdája. Végre aztán összerogyott és csodálatos módon ezen szemrehányó szókra fakadt: „Mit vétettem neked? miért versz engem íme már harmadszor?” Ekkor megnyíltak Bálaám szemei s meglátta az angyalt, ki imigyen szólt hozzá: „Miért vered harmadszor szamaradat? Ha ki nem tér az útból, téged megöltelek volna és ő élne”. (4Mz 22,28-32) Mire Bálaám így válaszolt: „Vétkeztem, nem tudván, hogy te állasz ellenem.” Íme Filótea, mindennek a bajnak Bálaám volt az oka és mégis verte az állatot, mely ártatlan volt. Sokszor mi is éppen így járunk el. Valamely asszonynak férje vagy gyermeke beteg, tehát böjtöl és sanyargatja magát, miként Dávid, ki hasonló körülmények között ugyanígy tett. Ó kedves barátném, te éppen úgy cselekszel mint Bálaám, ki szamarát verte. Gyötröd testedet, bár nem oka, hogy Isten keze lesújtott reád. Javítsd meg inkább szívedet, mely férjedet bálványozza s mely fiadnak számtalan hibáját elnézi s őt a hiúságra s kevélységre neveli. Egy másik vétkezik a tisztaság ellen s azonnal hallja a lelkiismeretnek mardosó szavát és megretten Isten haragjától. Aztán megbünteti magamagát s így szól: Ó te gonosz, lázadó és fegyelmetlen test; bűnbe sodortál engem! És azonnal mértéktelen sanyargatással sújtja a testet. Ó szegény lélek! Ha tested szólni tudna, miként Bálaám szamara, ezt mondaná: Miért ütsz engem, te szánalomraméltó! Te vagy a bűnös, te ellened fordul Isten haragja! Miért csábítasz engem rossz társaságokba; miért legelteted szemeidet s érzékeidet tisztességtelen tárgyakon? Miért vakítasz el engem sikamlós képzeletekkel? Foglalkozzál jó gondolatokkal s majd nem támadnak föl bennem rossz ösztönök; tarts tiszta lelkű emberekkel s a gonosz szenvedély majd nem gyullad lángra bennem. Íme, a tűzbe vetsz engem s azt akarod, hogy ne égjek; füstöt fújsz szemeim közé s azt akarod, hogy meg ne gyulladjanak! Ilyen esetekben, Filótea, Isten kétségtelenül így szól: fenyítsétek, gyötörjétek, sanyargassátok szíveteket; mert ezek ellen támad föl haragom leginkább! – Valóban a bőr kiütésének gyógyítására nem elég a fürdő, hanem a vérnek kell megtisztulnia. Éppen így hibáink gyógyítására nem rossz ugyan a test sanyargatása, de mindenekfölött szívünket kell megtisztítanunk. Minden körülmények között fogadd meg ezt a szabályt: testedet csak akkor sanyargasd, ha lelkiatyád azt megengedi.